14. Isztambuli Biennálé: kiállítások városszerte, mindenkinek

A 14. alkalommal megrendezett Isztambuli Biennálé városszerte mintegy 30 helyszínen várja a látogatókat szeptember 5. és november 1. között. Az Isztambul Kulturális és Művészeti Alapítvány (İKSV) támogatásából megvalósuló kiállítás alcíme – a „Tuzlu su” azaz „Sós víz: A gondolati formák elmélete” – azt jelképezi, ahogyan a „sós víz” összeköti Isztambult.

Az İKSV 1987 óta rendezi meg a biennálét. Az alapítvány célja egy olyan rendezvény létrehozása volt, mely lehetővé teszi a művészek és a befogadók közötti párbeszédet a művészeti alkotásokon keresztül, és nem hagyományos módon reprezentálja a nemzet értékeit. A biennálé nemzetközi tanácsadó testület által kiválasztott kurátorának feladata, hogy meghatározza a kiállítás alaptémáját a biennáléra meghívott művészek és projektjeik alapján.

A biennálé „tervezőjét” Carolyn Christov-Bakargievet a 2015-ös biennálé koncepciójának megalkotásakor a Boszporusz és ellentétes irányú áramlatai, Isztambul és a Boszporusz történelme inspirálták. Ahogy Christov-Bakargiev egy korábbi interjúban mondta, a Boszporusz tengerszoros egy átjáró, amely egyébként a görög „ökör gázló” szavakból ered – ahol a dolgok fordulnak, továbbhaladnak vagy megrekednek. Christov a modern Törökország felszín alatti áramlataira is céloz a kiállítási helyszínek meghatározásával, illetve a művek kiválasztásával. Isztambul európai és ázsiai oldalán is vannak kiállítási helyszínek; a Fekete-tengertől a Márvány-tengerig, Beyoğlu kerülettől Büyükadáig, Şişlitől Kadıköyig és Rumelifeneritől a történelmi városrészig.

Christov-Bakargiev mindig nagyon óvatosan válogatja meg szavait, nem szeretné például, ha az emberek a kiállítás kurátorának hívnák őt, magát „tervezőnek” nevezi. A szeptember 2-án megrendezett sajtókonferencián arra a kérdésre, hogy hogyan választotta ki a biennále helyszíneit, azt válaszolta: „Soha nem használom a „választ” kifejezést.” Véleménye szerint ez a szó politikailag nem korrekt.

A kurátor szintén elmondta, az első helyszín, amiről határozott, Lev Trockij háza volt Büyükadán, a Herceg-szigetek egyikén. „ A Nobel-díjas Orhan Pamuk mondta, hogy Trockij háza Büyükadán van. Én addig nem tudtam.” A biennálén kiállított műalkotások kiválasztására szintén nagy figyelmet fordított. A 30 helyszínt nem véletlenszerűen, hanem az alkotásokat figyelembe véve választották meg.

A 14. Isztambuli Biennáléra érkező látogató meglehetősen sok időt tölt majd el a sós vízen vagy annak közelében. Ezen a biennálén egyfajta lelassulás érzékelhető a művészeti élményben, ugyanis a kiállítási helyszínek között utazni kell –többnyire komppal, a tengeren. A sós víz egészséges is, segíti a légúti vagy más betegségekben szenvedők gyógyulását, valamint nyugtatja az idegeket.

„Sós víz: A gondolati formák elmélete” egy anyagot – a tengeri sós vizet – veszi górcső alá, illetve a hullámok és csomók egymással kontrasztban álló képeivel foglalkozik.

A boszporuszi biennálé a hullámok különböző frekvenciáit és mintáit veszi szemügyre, illetve a víz sűrűségét és áramlatait, melyek látható vagy láthatatlan módon, költői szándékkal vagy politikailag, formálják és alakítják a világot. A művészet által, a művészet segítségével gyászolunk, megemlékezünk, megbélyegzünk, gyógyítani is próbálunk.

Műalkotások a biennálén

A biennálé több mint 1500 alkotást mutat be, művészeti és egyéb tevékenységek, mint a történelem, az oceanográfia, a környezettan, a tengeri régészet, a szecesszió, az idegtudomány, a fizika és matematika, illetve a teozófia közreműködésével. A kiállításon az a néhány kristály is látható, amit Christov-Bakargiev egyik barátjával az amerikai Nagy-Sóstónál található Robert Smithson Spirális móló című műalkotásánál gyűjtött össze. A művek időrendiségét tekintve a legrégebben készült kiállított mű, az 1870-es Santiago Ramon y Cajal, Nobel-díjas festő hullámokat ábrázoló festménye; 1901 és 1905 között készült Annie Besant és Charles Leadbeater úttörő absztrakt műve Gondolati formák címmel; látható még Füsun Onur egyik új alkotása, melyben egy vers hallható egy mozgó hajón; illetve egy Theater Gates installáció, mely kulturális összeköttetést hoz létre Isztambul és Chicago között.

Kiállítási helyszínek

A 14. Isztambuli Biennále helyszínei: Galata-Tophane-Beyoğlu közelében, a SALT Galata, Vault Karaköy, The House Hotel, Kasa Galeri, Galata Görög Általános Iskola, Istanbul Modern, egy Boszporuszon úszó hajó, DEPO, két garázs a Boğazkesen utcán, The House Hotel Galatasaray, egy ház a Bostanbaşı utcán, a Cezayir épülete, ARTER, a FLO épülete, a Pera Múzeum, egy szoba az Adahan Hotelben és az Adahan Ciszterna.

A Kabataş-Kadıköy-Büyükada közelében lévő helyszínek: Tunca Subaşı & Çağrı Saray stúdiója Yeldeğirmeniben, Kaptan Paşa vízibusz, a Büyükada Közösségi Könyvtár, Splendid Palas, Rizzo Palota, Mizzi Kúria, Çankaya 57, Trockij háza Büyükadán, Sivriada szigete.

Şişli óvárosában és a Boszporusz északi részén: Hrant Dink Alapítvány és Agos Center Parrhesia, a Küçük Mustafa Paşa Hammam, és a Rumeli Feneri.

Ezeken kívül a korábbi Francia árvaház, a Casa Garibaldi Beyoğluban, és Riva Beach Beykozben is megjelenik a kiállítóterek között, annak ellenére, hogy a biennále nem kapott hivatalos engedélyt a helyszínekhez.

Mező Anikó – Türkinfo
Források: Hürriyet Daily News, IKSV, Biennial Foundation