Ez esetben nem tudok statisztikát hozni arról, melyek a leggyakrabban hallott szavak és kifejezések a sorozatokban, ahogy azt a török dalokról szóló cikkünkben meg tudtam tenni. Ebben az írásomban inkább személyes benyomásokat, illetve élményeket osztok meg: mely szavakat, kifejezéseket tanultam meg azáltal, hogy sorozatot néztem?
Meg kell jegyeznem, nem vagyok gyakorlott sorozatnéző, nem sok van a hátam mögött: egy romantikus komédia, egy maffiatörténet, egy szerelemi dráma, egy monumentálisan hosszú családi és egy történelmi-szerelmes a repertoárom. A stílus tehát igen változatos. Mégis meg tudtam állapítani valamiféle törvényszerűséget: mi az, ami nem hiányozhat a kalandok, drámák, szerelmi vallomások, gyilkosságok, börtönélet közben elhangzó párbeszédekből.
A török nyelvet tanulóknak komolyan javasolni tudom a sorozatokat, mert ha valamit sokszor hallunk, azt biztosan megtanuljuk és nem felejtjük, ráadásul a helyes alkalmazás helyét és a szavak kiejtését, hangsúlyozását is magunkévá tehetjük.
Vágjunk bele!
A hayırdır kifejezés az egyik kedvencem. Oda még nem jutottam el, hogy magam is alkalmazzam a hétköznapi helyzetekben, de már észreveszem, ha valaki így szól: Hayırdır vagy Hayırdır inşallah. A kifejezés annyit tesz: Csak nincs valami gond? vagy Remélem, nincs semmi gond. A kérdés mellett a reményt is magában hordozza. Még nem tudjuk, mi a helyzet, de látjuk vagy halljuk, hogy valami rendkívüli történt. Belép egy szereplő, akinek nem kellene ott lennie, szokatlan időpontban jön haza a férj, telefonban hallott valamit a kagylót tartó, és csak az arcán látjuk, hogy megdöbbent. Ilyen és hasonló jelentekben biztosan elhangzik egy hayırdır. A választ a szituációtól függően vagy megkapja a kérdező, vagy ha előtte titok, akkor nem.
Ebben a jelenetben egy idős bácsi azt szeretné megkérdezni a magában beszélő ismerősétől, mi a gondja, miért viselkedik ennyire rendkívüli módon, de csak annyit mond: Hayırdır. Nem kap egyenes választ, a főszereplő így válaszol neki: Ah, én is azt mondom, hogy nem, azaz hayır. De a bácsi bizony nem erre utalt. Ebből alakul ki egy vicces párbeszéd. Külön kincs az Ege’nin Hamsisi (Az Égei-tenger szardellája) című sorozatban a fekete-tengeri dialektus, amit igazi élmény hallgatni.
Yemin ederim – egy kifejezés, ami bár egyszerű dolgot jelent, de nem veszem észre, hogy túl gyakran használnák a beszélt nyelvben. Annyit tesz: esküszöm. Esküszik a sorozat szereplője (általában egy fiatal lány), hogy igazat mond, nem csinálta, vagy éppen megtette, nem találkozik a tiltott személlyel többet, szereti, nem szereti, neki akart jót, elment, ahová kérte, vagy nem ment, ahová nem engedte, és így tovább és így tovább. Esküdöznek a szerelmüknek, anyukának, apukának, barátnak, testvérnek, bárkinek. Ha ezt a két szót meghallom, aki biztosan megjelenik lelki szemeim előtt, az Zeynep, a Kara sevda (Végtelen szerelem) szereplője, egy buta fiatal lány, akit a „főgonosz” dróton rángat. Zeynep állandóan esküdözik mindenkinek, szerintem nincs is olyan szereplő, akinek ne tett volna ígértet valamire.
Eyvallah – elhangzik önmagában is, de még inkább Eyvallah bilader! vagy Eyvallah kardeşim! formában, esetleg Benden eyvallah! A legutóbbi annyit tesz, hogy viszlát, én indulok. Az előző verziók jelenthetnek egy odadobott köszönömöt, vagy egy kijelentés vagy kérés jóváhagyását. Aki ezt a szót használja, általában nem magas társadalmi osztályból érkező, vagy tanult személy, ez inkább az utca emberének kifejezése. Ahol biztosan ezerszer halljuk, azok a maffia sorozatok, de mivel minden teleregényben vannak rosszfiúk, így szinte mindenhol elhangozhat. Ha a főnök kiadja az ukázt egy piszkos munkára, akkor is lehet a válasz eyvallah. Vagy ha olyat mond az egyik szereplő a másiknak, amit az nem nagyon akar elfogadni, de kénytelen lenyelni, a vita zárásaképpen is elhangozhat. Milliószor ejti ki a száján Çağatay Ulusoy, az İçerde (Beépítve) Sarpja is, vagy Kıvanç Tatlıtuğ, a Çarpışma (Ütközés) Kadirja is.
És ha már a rendőr-maffia sztoriknál tartunk, rögtön említsük meg a Baş üstüne! kifejezést, mely egy parancs elfogadását fejezi ki, annyit tesz: parancsára. Ugyanezt jelentik a filmekben a peki, a peki efendim és az emredersiniz kifejezések is. A négy forma alkalmazása nagyban függ a kultúrkörtől és a párbeszédben résztvevők foglalkozásától. Az első és az utolsó jellemzően alá-fölérendeltségi, hivatalos helyzetekben használatos, pl. a rendőrfőnöknek mondja a beosztott nyomozó. A másik kettő inkább a magasabb társadalmi körökben, a háztartásban dolgozó alkalmazott részéről hangzik el a munkaadója felé. Mert minden török sorozat tele van ilyen alkalmazottakkal, ugye?
Ebben a jelenetben Soner (Öyle Bir Geçer Zaman ki) a világ legromantikusabb leánykérését követően a csillagokat is le akarja hozni az égről kedvesének. A lány rááll a dologra, és próbál lehetetlen kérésekkel előállni, így madártejet kér. Mi magyarok persze tudjuk, mi az a madártej, de egy török férfi megkérdezi: Van a madárnak teje? És ki is adja az asszisztensének röviden, tömören az utasítást: Süleyman, madártej! Akitől jön a válasz: Baş üstüne! És szalad is a madártejért.
Defol! vagy Defol git! Bárcsak annyi lírám lenne, ahányszor ez elhangzik! Jelentése: Tűnj el! vagy Tűnj el innen! Mondja a haragos szerelmes a párjának. Fröcsögve ordítja a válófélben lévő férj a volt feleségnek. Egy lány kegyeiért harcoló két fiú egymásnak, vagy netán két nő, aki egy férfire vágyik. Minden veszekedés része a kifejezés. Miközben hétköznapi életben még szerintem soha nem hallottam, vagy legalábbis nem emlékszem rá.
A Megtört szívek (Paramparca) című sorozatból választottam egy jelenetet, melyben először a lány esküszik (yemin ederim), hogy nem akart rosszat tenni, majd az apja olyan mérges lesz, hogy elküldi otthonról, egymás után jó sok Defol git! ordításával. Én ezt a sorozatot nem láttam, de az volt az érzésem, hogy mégis, hiszen az apa szerepét játszó Erkan Petekkaya egy másik teleregényben (Öyle Bir Geçer Zaman ki) szintén egy állandóan ordító apát játszik, ahol a szájából már számtalanszor hallottam ugyanezt a mondatot.
Sokszor kísérője az ilyen típusú párbeszédeknek a nefret ederim kifejezés, ami annyit tesz: utálom. Lehet utálni egy ételt vagy egy filmet is, de a jó kis veszekedős jelenetekben is egymás fejéhez vágják: Nefret ederim senden! Gyűlöllek! Lehetőleg ordítva, és egy pofonnal kísérve. Finomabb alkalmazása, amikor csak meséli valaki: Nefret ederler benden. – azaz gyűlölnek engem. Szegény hősünk ilyenkor azt hiszi, számára már nincs megoldás.
Ebben a jelenetben az Istanbullu gelin (Isztambuli menyasszony) két főszereplője közötti veszekedős jelenetének (hányadik is?) elegáns záró mondata: Şu an sadece senden ve kendimden nefret ediyorum. – Ebben a pillanatban téged is és magamat is csak gyűlölöm. És a záró mondat is jellemző sorozatos kifejezés: Sakın dokunma bana! – Nehogy hozzám érj!
Lépjünk szintet! Elküldtük az útjára, kifejeztük, mennyire utáljuk, ha ez sem elég, jön a sorozatok kedvenc kifejezése: Gebertirim seni! – azaz megöllek. Néha persze meg is teszik, de legtöbbször csak üres fenyegetés. Hallhattuk már számtalan szereplőtől: szerelmesek, házaspárok, maffiacsoport-tagok, rendőr és bűnöző, fiú és apa között is elhangzik.
Íme egy jelenet a Bosszú vagy szerelem (Cesur ve Güzel) sorozatból, amit nem is láttam, mégis azonnal megtaláltam, hol hangzik el a kifejezés.
A fenti fenyegetésekre akár lehet a válasz: Ağzından ne çıktı kulağın duydu mu? Hétköznapi szavak, nem hétköznapi szituációkra. Jelentése: Hallod te, ami kijön a szádon? Nem hiszem, hogy bárki ezt mondja a mindennapokban.
A Geçmiş olsun! kifejezésre nem mondhatnám, hogy a hétköznapi életben nem használjuk, mert mintegy száz alkalommal tesszük naponta. Jelentése a szó hétköznapi értelemben jobbulást kívánok, de ennél sokkal több, amit elmond a szituációtól függően. Jelentése miatt a betegeknek szóló kívánságokban, az orvos – beteg viszonyban, a gyógyszertáros és a vásárló között sokszor elhangzik. A sorozatokból tanultam meg azonban, mi minden más helyzetben mondhatjuk még, és akkor már inkább a szó szerinti értelmezésben: a múlté legyen, azaz felejtsük el lehetőleg, ami történt. Mi az a legrosszabb szituáció, amit senki nem kíván magának a hétköznapi életben, de szinte minden teleregényben megtörténik? A börtön. Nos – szerencsés esetben – a börtönbüntetésnek egyszer vége szakad, a helyes jókívánság ez esetben is: Geçmiş olsun!
Hányan vártuk, hogy Kemal Soydere kijöjjön a börtönből? Mind felkiáltottunk: Geçmiş olsun!
Evezzünk kicsit romantikusabb vizekre! Egy-egy szerelmi vallomás során szinte biztos, hogy elhangzik a Sensiz nefes alamıyorum kifejezés, mely annyit tesz szó szerint: nélküled nem tudok levegőt venni. Persze magyarosan ez inkább így hangzik: nélküled nem tudok lélegezni. Általában még hozzáteszik: nem is alszom, nem is eszem.
Kulcsfontosságú mondat a Kiralık Aşk (Bérelt szerelem) Yaseminje és Sinanja között is ebben a kibékülési jelenetben.
https://www.startv.com.tr/video/arsiv/dizi/kiralik-ask/ben-sensiz-nefes-alamiyorum
Erdem Éva – Türkinfo