Zeki Müren, a török David Bowie

Zeki Müren török énekes, zeneszerző, szövegíró, színész és költő. A Művészet napsugaraként és Pasaként is említik. A török klasszikus zene kiemelkedő alakja. A művészeti ágakban elért eredményei miatt 1991-ben Állami művész kitüntetést kapott. Ő volt Törökországban az első énekes, akit arany minősítéssel jutalmaztak. Pályafutása során több száz dalt rögzített, melyeket kazettán és hanglemezen adtak ki.

Gyermekkora és tanulmányai

Müren 1931. december 6-án Törökország északnyugati részén, Bursában született, a Hisar kerületben. Ő volt Kaya és Hayriye Müren egyetlen gyermeke. Családja eredetileg Szkopjéból származott, apja fakereskedő volt.

A bursai Osmangazi Iskolába járt. Tanára ekkor fedezte fel zenei tehetségét, és az iskolai musicalekben is kapott szerepeket. Az egyik ilyen szerep egy pásztor eljátszása volt.

A bursai középiskola elvégzése után Zeki arra kérte apját, had mehessen Isztambulba, ahol a Boğaziçi Középiskolába iratkozott be. Ezt az iskolát osztályelsőként fejezte be. Miután levizsgázott, az Isztambuli Állami Művészeti Egyetemen folytatta a tanulmányait.

Zenei karrierje

1953. november 19-én adta első koncertjét az Atatürk Bulváron lévő Nagyszínházban.

1950-ben, még egyetemistaként a TRT Isztambuli Rádió zenei versenyén is indult, ahol a 186 versenyző közül első helyezést ért el. 1951. január 1-jén adta első élő műsorát az Isztambuli Rádióban, amelyet a kritikusok is megdicsértek. Ebben a műsorban olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Hakkı Derman, Serif İçli, Şükrü Tunar, Refik Fersan, Necdet Gezen és Hamiyet Yüceses. Még ugyanezen a héten Şükrü Tunar kalrinétművész elvitte Mürent saját yeşilköyi hangstúdiójába, és felvették Müren Muhabbet Kuşu (Törpepapagáj) című dalát hanglemezre. Ettől kezdve Müren egész Anatóliában ismertté vált.

Az első élő műsor és az első zenei felvétel után Müren több zenét is játszott a török rádiókban. Rádióműsora 15 évig futott. Müren közben azon dolgozott, hogy koncerteket adjon és új dalokat szerezzen. Első élő koncertjét 1955. május 26-án láthatta a közönség. A színpadon mindig a saját maga által tervezett ruhákban lépett fel.

Behiye Aksoy-jal közösen 11 éven át vezette a Maksim Casino című műsort. 1976-ban első török művészként lépett fel a londoni Royal Albert Hallban.

Zenei karrierje során 600 kazettát és hanglemezt adott ki. 1955-ben a Manolyam (Magnóliám) című számáért a török zenészek közül elsőként arany minősítést kapott, 1991-ben pedig Állami művész kitüntetéssel jutalmazták.

1965-ban adta ki verseskötetét Bıldırcın Yağmuru (Fürjeső) címmel, amely közel 100 verset tartalmazott. Olyan versei szerepeltek ebben a kötetben, mint a Pembe Yağmurlar (Rózsaszín eső), a Bursa Sokağı (Bursa utca), az İkinci Sadık Dost (Második hű barát), a Çim Makası (Cserjevágó), a Son Kavga (Utolsó veszekedés), a Bu Bestecikler Sana (Dalocskák neked), az Alınyazım (Sorsom), a Kazancı Yokuşu és a Kendimi Arıyorum (Keresem magam).

Magánélete

Zeki Müren sosem házasodott meg. Az 1950-es években viselkedésével, különleges öltözékeivel és színpadi előadásmódjával állandóan a figyelem középpontjában volt. Pályafutásának korai éveiben még a szokásos ruhákat és frizurát viselte, de később a női ruhák iránt kezdett érdeklődni, új frizurája lett, és sminkelte magát. Sosem beszélt szexuális beállítottságáról: alkalmanként női előadókkal hozták kapcsolatba, az általános vélemény szerint azonban homoszexuális volt.

Különleges akcentussal beszélte a törököt. 1969-től kezdve, miután Antalyában, az Aszpendoszi Színházban adott koncertet, a Zene pasája néven kezdték emlegetni.

Dolgozott irodai asszisztensként az Ankarai Gyülekezeti Iskolában, az Isztambuli Hadügyi Képviseletnél és Çankırıben. Onur Akay javaslatára 2012 óta Zeki Müren születésnapján, december 6-án tartja a TRT Music a Török Művészeti Zenei Napot.

Betegsége és halála

Életének utolsó 6 évében Müren eltűnt a nyilvánosság elől és a médiából, szív- és cukorbeteg volt. Nyugdíjasként Bodrumban élt. Életének ezen szakaszát úgy írta le, mint „önmaga hallgatása”. 1996. szeptember 24-én a TRT İzmir Televízióban tartott ünnepségen szívrohamot kapott és meghalt. Temetésén rengetegen vettek részt, testét szülővárosába vitték, és ott, Bursában temették el az Emirsultan temetőben.

Minden vagyonát a Török Oktatási Alapítványra (TEV) és a Mehmetçik Alapítványra hagyta. A két alapítvány 2002-ben megépítette a Zeki Müren Anatóliai Művészeti Középiskolát Bursában. A 2016-os adatok alapján a középiskola megalakulása óta a Zeki Műren Ösztöndíj segítségével 2631 gyermeket támogatott.

Halála után bodrumi házát múzeummá alakították a Török Kulturális és Turisztikai Minisztérium javaslatára, és 2000. június 8. óta várja a látogatókat.

A Múzeum Bodrum központjában található, keddtől vasárnapig 9-17 óra között van nyitva (ebédidő: 12-13 óra között), a belépődíj 6 TL (kb. 330 Ft).

2015-ben Zeki Müren emlékére nagyszabású kiállítás nyílt Isztambulban, melyet a két hónap alatt több mint ötvenezren látogattak meg, ennyien korábban egyetlen isztambuli kiállítást sem kerestek fel.

A kiállításon több ezer fényképet, naplókat, leveleket, verseket, festményeket lehetett megnézni, valamint a saját maga tervezte fellépőruháit, köztük a David Bowie cipőjéhez hasonlító magastalpú cipőjét, vagy a szemüvegeit, melyekhez hasonlót Elton John is hord.

Forradalmár volt a szó minden értelmében, 10 évvel megelőzte korát. Bár a legtöbben nagyon szerették, alkalmanként fenyegetéseket is kapott olyan konzervatívoktól, akik nem tudták elfogadni szexuális identitását és színes jelmezeit.

Két évtizeddel halála után is Törökország homoszexuális közösségének szimbóluma. Ha Zeki Müren nem élt volna, akkor ma sokkal nehezebb lenne a melegeknek Törökországban – vallják sokan.

A Google törökországi változata sem felejtkezett el születésnapjáról, a mai napra különleges grafikával készült:

Forrás: Wikipédia, BBC, Turkeys for Life

Kollár Kata – Türkinfo