Yasar Kemal: A sovány Mehmed (Ince Memed)

Nem könnyű a betyárélet.

2010-ben egy újabb nagyszerű mű került a kezem közé: A sovány Mehmed (Ince Memed) első látásra regény, de valójában ez novellákból álló tetralógia, amely két adagban jelent meg – az első 1955-ben, a második része pedig 14 évvel később, 1969-ben. Yasar Kemal mai napig az egyik legnépszerűbb író hazájában, sőt külföldön is ő a legismertebb – már 1973 óta a Nobel-díj várományosa (amit szerintem már nem fog megkapni). A sovány Mehmed Pamuk Hója és Nevem Pirosa mellett a mai napig a legnépszerűbb regény Törökországban, 1984-ben pedig film is készült belőle Peter Ustinov rendezésében (aki legjobb színész mellékszereplőként 1960-ban a Spartacusban, 1964-ben a Topkapi című filmben nyújtott alakításáért vehette át az Oscar-díjat).

Yasar Kemal

A történet sovány Mehmedről, egy cukurovai parasztfiúról szól, aki felnőve bemenekül a hegyek közé és betyárnak áll, hogy megbosszulja mindazt, amit kisgyerekként ő és a családja elszenvedett. Azoknak, akik a kortárs irodalmat kedvelik, lehet, hogy kissé nehéz olvasmány, de én pont is ilyen klasszikus nyelvezetű alkotásokat szeretem: gyönyörű tájleírások, kegyetlen és realista ábrázolásmóddal. Szerintem a fordítója is nagyszerű munkát végzett.

(Én csak Rózsa Sándort találtam meg, de ha bárki tud egy török betyáros képpel szolgálni, örömmel veszem.)

Magyarul sajnos csak két műve jelent meg (az Ördögszekerek útján – Ortadirek), de angolul – már elhunyt feleségének köszönhetően – több, mint 15. Az Ördögszekerek útján is itthon pihen a polcomon, és ha ezt is annyira fogom élvezni mint A sovány Mehmedet, akkor jöhetnek az angolul megjelent írásai.

Egy rövid és velős idézettel fejezem be a bejegyzést, amely egyszerűségében mennyi mindent magában foglal!

„Engedd útjára a részeg embert, majd összerogyik.” (417. oldal)

Zizzer