Húzzák fel a horgonyt, itt van a napja,
Már indul a nagy titkú hajó távol utakra.
Oly néma, talán utasa sincs, rajta ki élne,
Nem leng se selyemsál, se tenyér, intve feléje.
Az ittmaradók hangtalanul néznek utána,
Könnyezve meredvén a sötét vízi világba.
Elment a hajó, vissza nem is tér soha többé.
Jaj, ittmaradók! Bánatotok mardos örökké!
Lám, itt szeretett, s szerető hasztalanul vár,
Mert az, kire várnak, haza nem jön sohasem már.
Sok messze hajózó örömest nézi a tengert.
Elszáll az idő, senki se jő vissza, ki elment…
Bede Anna fordítása