Vízellátás Isztambulban az előző évszázadokban

2012. március 22-én volt a víz világnapja és ekkor rendezték meg Marseille-ben az ENSZ 6. Világfórumát a víz védelmében (World Water Forum), amely során az ún. Isztambuli Vízügyi Megegyezést vitatták meg. Ezernél többen is aláírták a paktumot, amelynek értelmében a vízzel kapcsolatos stratégiai kérdéseket (az ivóvízhez való hozzáférést, a közművesítést és az integrált vízgazdálkodást) a politikai közbeszéd egyik legfőbb témájává teszik. Az isztambuliak például emlékezhetnek az 1980-as években nagy szárazság és a meglévő források túlzott kiaknázása miatt bekövetkezett vízhiányra. Isztambuliaknak viszont szerencséje volt, hogy rendelkezik mindazon módszerekkel, amelyeket az elődök hagytak rájuk az évszázadok során.

Isztambul kezdetektől fogva szerencsés helyzetben volt a számtalan pataknak és forrásnak köszönhetően, amelyek főleg a mai Beyoğlu területén folydogáltak. Ezek a patakok az Aranyszarv-öbölbe és a Boszporuszba torkoltak. Néhányuk egyszerűen kiszáradt, míg a többit elterelték: ilyen például az a patak, amelyet III. Ahmed oszmán szultán parancsára tereltek el a Saadabad építéséhez. Ma a medreket beépítették, de heves esőzések alkalmával egy-egy még felfedezhető.

Az első vízlelőhelyek védelmét szolgáló építményeket tonoznak nevezzük, amelyek olyan boltíves építmények, amelyet befedik a forrásokat vagy a kutakat. Ez az ún. tonoz még ma is létezik, habár már nem használják erre a célra. Törvény védi ezeket a helyeket, amelynek értelmében tilos beépíteni vagy ráépíteni.

Mivel Konstantinápoly lakossága folyamatosan nőtt, a rómaiaknak és a bizánciaknak olyan forrásokat kellett találniuk, amelyek elegendő vízzel látták el a város szökőkútjait, medencéit és fürdőit. Így ciszternákat és vízvezetékeket építettek.

A régi városrészben ciszternákat építettek, ahol a vízvezetékek által odaszállított esővizet tároltak. Még ma is számos bizánci korból származó víztároló létezik. Közülük az egyik legismertebb az Elsüllyedt Palota (Yerebatan Sarnıçı): 140 méter hosszan és 70 méter szélesen terül el a Hagia Szophia mellett a föld alatt. Számítások szerint százezer tonna vizet tud tárolni, amelyet a Valens- és a Maglova-vízvezeték szállított oda. Történelmi forrásokból tudjuk, hogy mintegy 7 000 rabszolga dolgozott az Elsüllyedt Palota építésén.

Az első általunk is ismert vízvezetéket az asszírok építették i. e. 8. században. Azt is tudjuk, hogy ekkor már a görögök is rendelkeztek ilyennel, viszont a rómaiak fejlesztették tovább a technikát. 11 vízvezeték volt már ekkoriban Rómában. Hadrianus császárnak tulajdonítják azt a vízvezetéket, amely kağıthanei és alibeyköyi patakok vizét a mai történelmi városrészébe juttatta. Ez ma már nem létezik, és elég kevés adat maradt fenn róla.

A legismertebb vízvezeték a rómaiak által épült és a 4. században elkészült Valens-vízvezeték (Bozdoğan), amelyet Valens római császárról neveztek el, és amely egészen elért Trákiáig több, mint 250 km-en keresztül szállítva a vizet. Összesen három nyitott (felszíni) és több mint száz földalatti víztározója volt, és mintegy egymillió köbméter vizet juttatott a városba. A Valens-vízvezeték vége ma Isztambul Fatih negyedében található, és csak 971 méternyi szakasza maradt fenn. Az eredeti építmény 29 méter magas volt, viszont ma sokkal alacsonyabb, mivel a talajszint most hat méterrel feljebb található, mint a 4. században.

A 16. századig Isztambul vízellátása kétségtelenül megfelelő volt, ennek ellenére I. Szulejmán megbízta Szinánt a vízvezeték-rendszer helyreállításával és új vezetékek építésével. A feljegyzések szerint a Topkapi palota vízvezeték-rendszerét megjavította, illetve 1554. és 1563. között megépítette az ún. Kırkçeşme vízellátó rendszert, amely négy vízvezetékből áll, név szerint: Uzunkemer, Kovukkemer, Mağlova és Güzelcekemer.

Ezek közül az egyik, Uzunkemer részben még mindig áll a fekete-tengeri város, Kilyos felé vezető úton. A 711 méter hosszú és 25 méter magas vízvezetéket még ma is számos folyás látja el. Valószínűleg az oszmánoknak köszönhetően áll még, habár ma már helyreállítási munkálatokra lenne szükség.

Igazság szerint ma a modern Isztambul lakosainak millióit más módszerekkel látnak el vízzel, és látszólag nincsen szükség ezekre a történelmi vízvezetékekre és -tárolókra, ennek ellenére fontosak, mert nem engedi elfelejteni, honnan is jöttünk.

2012-03-30
NIKI GAMM ISTANBUL – Hürriyet Daily News (ford: Z.Á)