A vendégeskedésről még a legeslegelején írtam, akkor az egészen friss élményeket és benyomásokat tudtam veletek megosztani arról, hogy milyen az kávéstól-papucsostól, ha valaki egy török otthonába látogat. Azóta lefolyt némi víz a Dunán, lássuk milyen mindez a másik oldalról, amikor különböző helyzetekben mi várunk valakit.
Bevallom, nekem az első pillanattól kezdve az egész vendégséges témakör túlontúl protokollárisnak tűnt, tele íratlan szabályokkal, amelyeket mindenki ismer, és amiknek talán senki nincs igazán tudatában. Ez derült ki Önderrel folytatott beszélgetésünkből is, csak pislogott nagyokat, amikor magyaráztam neki a megfigyeléseimet, majd néhány pillanat múlva bólintott, hogy igen, tulajdonképpen többnyire igaz.
Az elejétől fogva figyelem a szokásokat, ki mit és hogyan csinál, ha 1. hirtelen ötlettől vezérelve éppen csak beugrunk egy teára, 2. ha meghívnak, hogy este ugorjunk el teára, 3. ha vacsira vagyunk hivatalosak.