Vendégeskedés

Törökországban az emberek sokkal inkább összejárnak, mint nálunk. Ez alatt nem azt értem, hogy találkoznak egy semleges helyen, hanem szeretnek időzni egymás otthonában.
Íme egy tipikus forgatókönyv, természetesen ez csak egy klisé, de a fő vonások mindenhol hasonlatosak.
Általában azért illik előre jeleni, ha valakihez be szeretnénk ugrani, kivétel ez alól a nagyon közeli ismerős. A másik eset, ha meghívnak bennünket, ez szintén gyakori. Mindenképpen szokás vinni valamit, leginkább valamilyen édességet vagy sütit. A cukrászdákban spéci dobozba pakolják a baklavát vagy éppen amit választunk:

Legelőször, amikor vacsorára voltunk hivatalosak, kapásból egy üveg bort akartam venni, de Önder elmagyarázta, hogy itt főleg a süti tölti be ugyanazt a szerepet.
Szóval megérkeztünk a célállomáshoz, ajtónyitást követően „üdvözölnek” bennünket, amit mi azzal viszonozunk, hogy „örülünk, hogy itt lehetünk”. A cipőtől azon nyomban odakint megválunk, nem illik cipővel becsoszogni. Ez egyébként mindenhol így működik, az emeletes házakban a lépcsőház tele van cipőkkel, a lakók többsége egyáltalán nem lép be vele a lakásba. Miután bentebb invitáltak bennünket, a fiúk lekezelnek és két puszi, a lányok ugyanígy, de a fiúk és lányok egymással csupán kezet fognak. Ha közelebbi vagy rokoni a kapcsolat, akkor mindenki mindenkivel kézfogás és puszi vagy csak ölelés és puszi. Illetve ha kevésbé vagy egyáltalán nem ismerjük az illetőt, akkor nincs pusziszkodás senki részéről sem. Bonyolultan hangzik? Eleinte nagyon furcsa volt, hogy akkor most kinek puszi kinek nem és az, hogy állandóan kezet fogunk. A fokozatokat még mindig tanulnom kell, igyekszem olvasni a másik testbeszédéből. Közben mindenki mindenkitől megkérdezi, hogy hogy van, ez nagyon fontos ha ismerőssel találkozunk. Ez az első kérdés találkozáskor, ha felhívunk valakit, mindig.
Ezt követően a nappaliban kötünk ki, de előtte egy fontos mozzanat, papucsot kapunk.

Valami ilyesmit, a színek legkülönbözőbb variációjában. A törökök ragaszkodnak a papucshoz a lakásban, külön erkély-papucsuk van, ha éppen ott van dolguk.
Miután leültünk teával kínálnak bennünket. Természetesen a hagyományos teáról van szó, amiről korábban írtam. Teázunk, beszélgetünk, közben előkerül némi sütemény is. Praktikus kis asztalkákat használnak, amiből egyet-egyet odatesznek a vendégek és maguk elé:

Amint elfogyott a tea a pohárból, azonnal újratöltik, folyik az eszmecsere és a tea is. Közben eszegetjük a sütit, de nem habzsikolva, hanem szép komótosan. Kicsi süti, kicsi tea, kicsi pletyi. Bevallom, nekem ez nem igazán megy, szeretek túl lenni az evésen és utána jöhet a többi. Most akkor vagy megeszem azt a sütit, vagy nem. Nem mondom, hogy ez magyar virtus, talán csak a sajátom, de talán inkább működik így Magyarországon, mint itt. Egy bizonyos idő után kávéval kínálnak, általában török kávéval vagy nescaféval. Közben még sütizés, majd a következő lépés a gyümölcs. Azután esetleg újra tea, attól függően mennyi időt töltünk el ott. Miután tele vagyunk, kibeszéltük magunkat és indulásra készen állunk, megköszönjük a vendéglátást, kikísérnek bennünket és az üdvözléskor már bemutatott kézfogás-puszi variációkat megejtjük. Ezt követően „viszlátot” kívánunk egymásnak, de a törökök különböző szavakat használnak abban az esetben, ha ők a vendégek vagy ha vendéglátók.
Érdekes forgatókönyv, eleinte tényleg furcsa volt. Ha hozzánk jönnek, még most is gondban vagyok, hogy akkor mikor jön a kávés rész, mikor a gyümölcs… Jah és a tea utántöltése, a szemem egyelőre nincs kiéleződve az üres poharakra, azaz nem mindig.
Mindig oda lyukadok ki, hogy a törökök sokkal inkább tudják élvezni az efféle tevékenységeket, jobban el tudják engedni magukat és ki tudnak kapcsolni.
Még valami, ami furcsa nekem. Itt nem gond, ha hétközben, viszonylag későn esünk be valakihez, vagy éppen valaki hozzánk. Nem számít az, hogy másnap munkanap, a vendég mindig szent és akképpen is állnak hozzá. Az én órám sokszor azt mondja, hogy már túl késő van, ne menjünk, ne zavarjunk, hadd pihenjenek. De ők nem így látják, egyáltalán nem, örömmel fogadnak.