Vasárnapi utazások: török emlékek nyomában Somogyban és Baranyában

Egy szép májusi hétvégén, éppen anyák napján tett kirándulásról szól ez a beszámoló, ezúttal Magyarországon. Színes tulipánok, hatalmas repcetáblák és táncoló nárciszok között megbúvó pécsi, szigetvári, babócsai török emlékeket kerestünk fel.

Utazásunk egyik apropója az volt, hogy – a felújítást és az új kiállítás berendezését követően – nemrégiben megnyitott pécsi Jakováli Hasszán dzsámiját meglátogassuk. Az ő kezelésükben van Pécsett Idrisz Baba türbéje is, így ez a két látnivaló egy belépőjeggyel látogatható. Izgatottan vártam, hogy megnézhessük, hiszen mindkettőről oly sokat olvastam, annyi képet láttam már.

Jakováli Hasszán dzsámija Magyarország egyik legjobb állapotában fennmaradt török építészeti emléke, az egyetlen, amelynél a dzsámihoz csatlakozó karcsú minaret majdnem változatlanul őrizte meg az eredeti formáját. Evlija Cselebi leírásából tudjuk, hogy Jakováli Hasszán pasa – kanizsai pasa volt, majd boszniai bej – építtette, feltehetően a XVI. század második felében.

Ebben a cikkben nem írok le sok információt a helyről, inkább csak fel szeretném kelteni érdeklődésüket, hogy keressék fel Önök is. Teszem ezt azért is, mert mind a türbében, mind a dzsámiban olyan tökéletes idegenvezetést kaptunk, oly színesen mesélték el számunkra a látni- és tudnivalókat, hogy a kedves olvasó jobban teszi, ha maga is meghallgatja.

Ráadásul a kiállítás berendezői kifejezetten célul tűzték ki, hogy minden érzékszervünkre hassanak: az ott hallott fülemüle ének, a rózsaillat, a tükörterem varázslatos atmoszférája nem átadható ebben az írásban.

A folyosó falán berendezett, Pécs történetét bemutató kiállítás számtalan meglepetéssel fog szolgálni még a történelmet ismerők számára is, a mecsetbe való belépéskor – eredeti, dervisek által is koptatott köveken lépkedve – különös érzés fog el bennünket. A minaretet teljes magasságában pedig a hátsókertben tett sétánk során láthatjuk.

A türbe hasonlóan nagy élményt jelent. Tulipánokkal teli kertje éppen az Édesanyák útja mellett található meg, így ideális időpontot választottuk, hogy meglátogassuk.

Tudják, hogy Pécs híres szülöttjének, Zsolnaynak is köszönhetjük, hogy ma láthatjuk? Az ő felújítási tervrajzát is megnézhetjük a látogatótérben.

Volt már raktár is, üresen is állt, befalazták ablakait, majd kibontották. Ma méltó sírhelye Idrisz Babának, egy 16. században élt szent életű embernek, aki maga is a bektasi rend tagja volt, ahogyan budapesti híres sorstársa, Gül baba is.

Egy rövid pécsi belvárosi séta és ebéd után továbbindultunk Szigetvárra. Tudom, sokkal több időt kell eltölteni ebben a szép városban, de szerencsére sokszor jártunk már ott, így most követtük a kitűzött útitervet és újabb török emlékek nyomába indultunk.

Erre a napra vettük tervbe – hiszen ott nem kell nyitvatartási időhöz igazodni, bármikor, így naplemente tájékán is betérhetünk – a Magyar–Török Barátság Park meglátogatását. A parkban szálló orgonaillat és a hatalmas, sárgálló repcetábla háttérképe tette tökéletessé az élményt.

Meglepetésként szolgált számunkra, hogy nem csak mi jártunk ott: egy török látogatóval beszélgettünk először, aki a kaposvári Şişecam beruházáson dolgozik, és szabadidejében idelátogatott, majd – miközben sétálgattunk a parkban – sorra érkeztek az autók a parkolóba családokkal, fotósokkal.

Mindenki ismeri legalább fényképről a két hatalmas szobrot, mely a park központi eleme. A Zrínyit és Szulejmánt megformáló emléket élőben látni azonban egészen más, az apró részleteket – például a hátul megformált muszlim és keresztény jelképeket – is megfigyelhetjük. Informatívvá pedig az teheti a látogatást, ha elolvasgatjuk a táblákat – akár magyarul, akár törökül beszélők megtehetik – melyek a két nép történelmét összekötő híres történelmi személyeket, fontos eseményeket mutatják be. Nemcsak Zrínyiék idejéből, hanem több évszázadot is felölelve.

A sokat emlegetett repceültetvényen túl magaslott egy templomtorony, mely további kóborlásra hívott minket. Bevallom meglepetésként szolgált számunkra, előre nem volt tervezett úti cél, hogy bizony ez az a templom, melynek helyén állt Szulejmán szultán sírhelye (legalábbis korábbi vélekedés alapján). Turbék templomának – hivatalos nevén Szigetvári Segítő Szűz Mária-kegytemplom – tornyát láttuk ott a távolban. Turbék névalak is a vár ostromakor elhunyt Nagy Szulejmán szultán halálának helyén emelt türbe, sírhely török szóból eredeztethető (türbe > Türbék > Turbék).

Kapuján ott a tábla: Zrínyi emlékút, és megtaláljuk a felfestett jelzést is, mely szerint a templom a Mária Út része is. Úgy tűnik zárva, de nyugodtan lépjenek be a kertbe, mely egyébként a falak mellett elhaladva, hátul is nyitott.

Szerencsénk volt: éppen a közelgő naplemente aranyló színei világították meg a falakat, és a kertet. Néhány igazán emlékezetes percet töltöttünk itt, olvasgatva az emléktáblát. Szinte szimbolikus az, ahogy a kertben álló kereszt árnyékot vetett a réges-régi időkre emlékeztető, oszmán írásjelekkel is ellátott táblára.

Csak a látogatásunk után olvastam utána a templom történetének, mely elég egyedülálló: a kegytemplom a korábban muszlim zarándokhelyként működő és települést maga köré szervező egykori szultáni türbe helyén épült, és amely a szentély búcsújáróhellyé válását az ott elhelyezett, „törökverő” státussal felruházott Segítő Szűzanya-képpel, a vár és a város töröktől való visszavételét követően kialakult búcsújáróhely Segítő Boldogasszonynak szentelt temploma.

Az épület török vonatkozású elemei is különlegesek: a hódoltsági időszakból származó, a muszlim ima előtti rituális mosakodás célját szolgáló medencéből kialakított szenteltvíztartó, illetve néhány török fogas vésővel megmunkált, lépcsőként beépített faragott kő.

Nemrégiben nagyszabású kutatómunka eredményeként a türbe korábban vélt helyszínének elméletét megcáfolták, de az biztos, hogy itt Turbékon volt. A szultáni sírkomplexumról, Szulejmán türbéje és a síremlék mellett állt mecset, illetve a feltárt derviskolostor múltjáról, a régészeti bizonyítékokról a Türkinfo korábbi cikkében olvashatnak részleteket.

Szombatra nem jutott már más, mint egy rövid séta Szigetvár belvárosában. Meg sem lepődünk, hogy a főtéren álló templom falán is a török időkre emlékeztető táblácskát találunk.

Egy jó vacsora, társasjátékok zöme és pihenés várt ránk a remek, családok számára tökéletesen alkalmas, a vár kapujától rövid sétára lévő apartmanunkban. Másnap reggelre maradt Szigetvár fő látványosságának, a hősies védőiről híres vár meglátogatása.

Ami az előnye, az a hátránya is: teljesen szabadon barangolhatunk a vár teljes területén, sétálhatunk a magas falakon, átérezhetjük azt, hogy a vitézek hogyan járták körbe és kémlelték a tájat, ahol akkoriban sok száz sátorban laktak a török támadók. Viszont itt nem kaptunk idegenvezetést, így saját magunkra van bízva, hogy némi ismeretet is magunkra szedjünk a tájékoztató táblákról. Én magam például semmit nem tudtam arról, hogy a váron belül egy mecset is áll. Tökéletes belső térrel nem rendelkezik, de szépen felfedezhetők a régi ablakok, sőt felmászhattunk a női karzatra, és a minaret szűk lépcsőjén is kaptattunk kicsit.

Meg kell említsem, hogy Szigetváron találják még az érdeklődők az ún. Török Házat is, mi is arra autóztunk, de sajnos be nem jutottunk.

Nagyon izgatott voltam következő úti célunk miatt, hiszen emiatt indultunk neki éppen ezen a hétvégén. Szerettem volna teljes pompájában látni Babócsán a basa kertjét, ahol ezernyi (százezernyi?) csillagos nárcisz fehérlik és bólogat a szélben.

A kert mellett április utolsó hétvégéjén rendezik a Nárcisznapot. Mi ezt az eseményt a tömeg elkerülése miatt kihagytuk, ezért is választottuk a csendesebb vasárnapot.

Jól tettük! Néhány látogató sétálgatott csak a két virágmező között kihúzott kordonok között, így nem csak megnézhettük a csodát, de a szél suhogását és a méhek zümmögését is hallottuk.

A babócsai vár 1555-ben került először oszmán kézre. Babócsa ugyan néhányszor még magyar kézben volt, ám csaknem százharminc éven át a török birtokolta. A história szerint e területet a török hódoltság idején a helyi basa ültettette be nárcisszal háremhölgyei gyönyörködtetésére. A virágon nem fog az idő, az évszázadok során minden tavasszal kibontja szirmait. Egy más forrás alapján pedig a babócsai várat ostromló török pasa egyik felesége ültette a növényeket a területre.

Egész Európában nincs ekkora kiterjedésű összefüggő nárciszmező, épp ezért a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága védetté nyilvánította.

A török korból gazdag emlékanyagot tárt fel a megyei múzeum régésze, dr. Magyar Kálmán, közöttük a Basa-kert földvárában a Tibold nemzetség kegyúri bencés apátságának raktárként használt maradványait, a melléje épült török gőzfürdőt.

Zárásul nem tudok mást mondani: hálás vagyok a sorsnak, hogy láthattam ezt a tavaszi csodát. Jövőre április végén, május elején Önök is látogassanak oda és más baranyai és somogyi török kori emlékhelyre!

Szerző és fotók: Erdem Éva – Türkinfo