Vasárnapi utazások: Keresztény hit és templomok Izmirben – 2

A hatnapos munkahét megszokott Törökországban. Marad tehát számunkra a vasárnap, amikor barangolhatunk. Természetesen ez nem jelent száz kilométeres utazásokat. Szerencsére pár órás távolságokat bejárva is ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy szépet, érdekeset fedezzünk fel. Ezeket az élményeket írom meg a Vasárnapi utazások sorozatban.

Igazán különleges vasárnapi utazásra hívom az olvasókat. Nekem is különleges volt, mert most először utaztam Izmirben idegenvezetővel kísért túrán. Kérdezhetik: ki utazgat a saját lakhelyén idegenvezetővel? Ennek az a magyarázata, hogy szerettem volna Izmir – legkülönbözőbb felekezeteit szolgáló – templomait belülről is meglátogatni.

Mivel a túra során nyolc templomot is bejártunk, és idegenvezetőnktől rengeteg háttérinformációt is kaptunk, ráadásul én is utánajártam még egyéb dolgoknak, így a leírás viszonylag terjedelmes lett. Emiatt a látottakat három vasárnapon át, három cikkben mutatjuk be Önöknek.

Az elsőben leírtam Izmir (Szmirna) történelmét a kereszténység hajnalától napjainkig. Megismerhették a lakosság vallási összetételét régen és ma. Igyekeztem lefesteni a város kerületeit is, kiemelve hol és miért találhatók keresztény emlékek.

Két templomot is bejárhattak az első részben: a Karşıyaka kerületben található Sent Helen Katolik Kilisesi (Szent Ilona) katolikus templomot és a szomszédos Bayraklı kerület Saint Antoine Katolik Kilisesi (Szent Antal) katolikus templomát. Most pedig nézzünk be egy anglikán, továbbá az egykori és egy ma is használatos rumeli ortodox templomba.

St. Jean Evangelist Anglikan Kilisesi – Alsancak

Az egyik legismertebb templomépület Izmirben, mert központi elhelyezkedése miatt mindenki elhalad mellette. Pontosan az Alsancak vasútállomás mellett található, merőlegesen a sínekre. A templomot bemutató tiszteletes ennek okára is rávilágított: a vasútvonalakon dolgozó angol vasúti mérnökök és munkások építették a templomot családjaik, közösségük számára 1625-ben.

Viszonylag látogatott intézmény, a sok itt élő angol és evangélista iráni család rendszeresen felkeresi. Miséket minden vasárnap 10 órakor, és ünnepek környékén naponta tartanak, illetve egyéb rendezvényeket is szerveznek. Szerencsénkre éppen ottvolt a lelkész, aki szívesen beszélgetett velünk. Élmény volt a 3 éve itt szolgáló pap beszámolója a templom történetéről és épületéről, személyében egy roppant barátságos, jókedélyű embert ismerhettünk meg.

A csoport kérdéseire válaszolva megtudtuk, hogy rendszeresen tartanak keresztelőket, de jellemzően nem kisbabák, hanem áttérő felnőttek részére, ezért is van egy keresztelő medence az ülések mögött. Temetést ő maga még nem tartott, mert a közösség tagjai fiatalok: 35-40 évesek, illetve viccesen megjegyezte „meghalni hazatérnek az országukba”.

Szintén egy kérdést követően érdekes történetre derült fény. A templomban található egy sír, ahol William Collins, Gibraltár püspöke nyugszik. Az egyházi méltóság Konstantinápoly után az izmiri gyülekezetet is meg szerette volna látogatni, sajnos azonban 1911. március 22-én az öböl vizén hajózva elhunyt, és csak a kapitány szállt partra, aki elhozta a rossz hírt.

EZEN az oldalon bejárhatjuk a templomot 360 fokos látványképeken virtuálisan.

Aya Vukla Kültür Merkezi (Aziz Vukolos Kilisesi ) – Basmane

Izmir egyetlen – tűzvész után is fennmaradt – ortodox temploma nem üzemel funkciójának megfelelően. A város önkormányzata az évek során felhalmozódott rengeteg tárgyat kihordatta (ugyanis raktárként használták), felújították az épületet, szép kertet készítettek körülötte, és ma kultúrközpontként használják. Számtalan divatbemutató, koncert, kiállítás színtere. 1927-től pár évtizedig archeológiai múzeumként használták, de a felújítási időszakra már alaposan leromlott az állapota.

Az udvarban található kisebb épületben az izmiri újságírás és nyomtatás történetét bemutató múzeumot látogathatjuk meg, mely önmagában is több órát venne igénybe, ha elolvasgatnánk a kiállított újságokat.

1886-ban építették a templom hatalmas épületét. Két szintes volt, felül a nők kaptak helyet. A falakra festett díszítést feltárták, de az arcok ki vannak törölve, ti. az iszlám vallás nem engedi meg az emberábrázolást a templomban. Így látható Jézus, Aranyszájú Szent János (aki Antiochiában, a mai Antakya nevű török városban született, 397-től konstantinápolyi püspök, a keleti egyház első embere), továbbá Mihály és Gábriel arkangyalok figurája.

Aya Fotini Rum Ortodoks Kilisesi – Alsancak

Ezt a nevet keresve számtalanszor az 1922-ben leégett templomra bukkanunk, ugyanis – 33 méter magas óratornyával – az volt Izmir leghíresebb ortodox temploma. Most ugyanezen a néven működik egy picike épület, egy gyönyörű kert végében, mely számomra a túra egyik legnagyobb meglepetése volt.

Meglepetés, mert elmentem a kapuja előtt párszor, és nem tudtam mit rejt. Ismét szerencsénk volt, mert a téma igazi értője, a jelenleg is a városban élő kis ortodox közösség tagja, az izmiri önkormányzat rumeli történelmének kutatásaival foglalkozó munkatársa beszélgetett velünk.

A templomot a holland közösség építette a 19. század közepén, hogy a holland kórház kápolnájaként működjön. Pár évtizeddel később már nem maradt holland lakos, nem volt a templomnak gyülekezete. Volt azonban rumeli közösség, amelynek meg nem volt temploma. Így Hollandia bérbe adta Görögországnak 99 évre az épületet. Figyelemre méltó történet.

Az ortodoxok a kis protestáns templomot átalakították, hogy megfeleljen az ő hagyományaiknak: szép fából épült, vörös bársonnyal fedett résszel zárták le a szentélyt, ahová csak férfi léphet be, és csak egyházi ember érintheti a tárgyakat. A szentély felirata görögül van. A falakat ikonok díszítik, a falnál az ortodox templomokban szokásos egyszemélyes székek sorakoznak. Ez a templomocska szolgálja Izmir – jelenleg 35-40 fős – rumeli közösségét. Megtudtuk azt is, hogy egész Törökországban jelenleg 2300 rumeli él.

A kert egy temető is egyben, rengeteg síremlék sorakozik itt, közöttük kőszobrok, kút és rengeteg növény. Mint megtudtuk: a sírok üresek, a hamvakat hazaszállították Hollandiába.

Cikkünk harmadik része a következő vasárnapon lesz olvasható. Örömmel vennénk, ha visszatérnének, és továbbolvasnák az izmiri templomok történeteit. Tartogat még néhány meglepetést. 

Erdem Éva – Türkinfo