Vasárnapi utazások: Balıklıova és a tavasz

A hatnapos munkahét megszokott Törökországban. Marad tehát számunkra a vasárnap, amikor barangolhatunk. Természetesen ez nem jelent száz kilométeres utazásokat. Szerencsére pár órás távolságokat bejárva is ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy szépet, érdekeset fedezzünk fel. Ezeket az élményeket írom meg a Vasárnapi utazások sorozatban.

Egy falu a tengerparton. Körülötte hegyek és dombok. Télen a lakosság száma a hivatalos adatok szerint 876 fő, nyáron felduzzad több ezerre. Nekünk második otthonunk. 1997 óta van szerencsém néhány hetet ott-tölteni nyaranként, úgy hat éve pedig hosszabb időt, illetve olyan évszakokban is, amit eddig nem láthattam.

Ha bárki megkérdezi: na és melyik a kedvenc évszakod? Rögtön eszembe jut a virágözön Balıklıova és környéke lejtőin és rávágom: a tavasz.

Úgy tűnik nem csak én gondolom, hogy ilyenkor a legjobb idelátogatni, mert február-március-április szinte minden hétvégéjén szervezett túrákkal utazhatunk ide Izmirből, mely 60 km távolságra van a falutól. Tavasszal a botanika és a túrázás iránt érdeklődők fellegvára Karaburun félszigete, ahol bejárják a Balıklıova, Mordoğan, Karaburun útvonalat a félsziget nyugati oldalán, illetve Küçükbahçe és egyéb már nem lakott falvakat a túloldalon.

Balıklıova fontos állomás közvetlen tengerparti elhelyezkedése és gasztronómiája miatt. Tengerbe nyúló állványokon építettek fel haléttermeket és pidesütőt. Több sütödében megvásárolható a falu híres teasüteménye, az un kurabiyesi. Nagyon sok városi ember jár ide beszerezni a falusi ízű kenyeret, tavasszal az articsókát, ősszel az okrát, téli hónapokban a frissen szüretelt citromot és mandarint. A környék messze földön híres mezőgazdaságáról.

A település története egészen az időszámításunk előtti időkig nyúlik vissza. Már a Türkinfon is bemutatott Ephesus-Mimas útvonalon helyezkedett el. Most minden lakos a tengerparti, egy főúttal és néhány apró mellékúttal rendelkező faluban él. De van egy másik, mára kihalt település is a hegyoldalban, amit úgy hívnak eski, azaz régi Balıklıova. Gyakran fellátogatunk oda, mert a kilátás is pazar, de a régi házak között barangolni is izgalmas, különösen ilyenkor, mikor virágszőnyegen lépkedhetünk.

Külön cikk olvasható a Türkinfon a félszigeten található nárciszokról, mely decembertől egészen februárig teszi illatossá a lakást, ha hazaviszünk pár csokrot. Rögtön ezután lila és rózsaszín jácintmezők borulnak virágba és díszítik a látképet, valamint szintén illatukkal varázsolnak el minden erre járót.

A szervezett túrák ígérete szerint, és olvasmányaim alapján is, a márciusi időszakban Karaburun félszigeten vad orchideákat találhat a kíváncsi látogató. Múlt vasárnap, amikor mi is a környéken túráztunk, az ott lakóktól érdeklődtünk merre keressük a pici virágokat. Kaptunk két tippet is, majd az egyik domboldalnak nekivágtunk. Az olajbogyófák között járkáltunk kavicsos, lejtős, úttalan utakon. Sajnos orchideát nem találtunk: vagy figyelmetlenek vagyunk, vagy nem tudjuk hol kell keresni.

Van azonban olyan túrázók által vezetett blog, ahol megtalálható a fényképük, így bemutathatom ezeket a pici érdekességeket.

Találtunk annál több más látnivalót. A kilátás leírhatatlan: a zöld lejtők, az olajzöld falevelek, a kék tenger páratlan egysége, és az olajfa ligetek alját teljesen beterítő, és ezzel fehér látképet festő kamillarengeteg.

De talán kedvenceim a pici, minden színben pompázó virágocskák. Vannak, melyek inkább a sziklás parton lelhetők fel, és vannak olyanok is, amiket az árnyékos olajfaligetekben bóklászva találhatunk.

Szerző és fotók: Erdem Éva – Türkinfo