Útleírások a török kori Budáról

 A „bécsi király” (ahogyan a törökök a Habsburg uralkodót nevezték, mert szerintük csak egy császár létezett, a szultán) követei egyszerre voltak diplomaták és hírszerzők. Egyik feladatuk az 1540-es évek végétől a szultánnak a királyi Magyarország után járó évi „ajándék” átadása volt, de az útleírások szerint a kisebb török méltóságok is megtalálták a számításukat. A császári követet kísérő lutheránus prédikátor, Stephan Gerlach az 1573. évi út leírásakor csak úgy mellékesen jegyzi meg, hogy ez vagy az a pasa „a szokásos” összeget kapta.
A drinápolyi béke 1568-as megkötése után ismét megélénkült a háború miatt megszakadt diplomáciai forgalom. 1572-ben egy karintiai nemes, David Ungnad (később az Udvari Haditanács elnöke és Balassi Bálint pártfogója – a költő Ungnad unokatestvérének feleségéhez, Losonczi Annához is verseket írt) kapta az egyszerre megtisztelő és veszélyes feladatot, hogy leszállítsa a pénzt. Az utazásról a követség prédikátora, Franz Ömich hagyott hátra leírást.
A budai pasa Ungnad érkezésekor Szokollu Musztafa volt. Ekkor már hat éve viselte ezt a tisztséget (az elődjét, Arszlánt az 1566-os hadjárat idején „zsinórozták meg”, amiért nem tudta bevenni Palotát). A török viszonylatban példátlanul biztos posztot annak (is) köszönhette, hogy Szokollu Mehmed nagyvezír (a szultán veje) a nagybátyja volt.