
Az ókori orvoslásról sokaknak gyógynövények, borogatások és misztikus rituálék jutnak eszébe. Kevesebben gondolnának arra, hogy az orvosok egészen meghökkentő alapanyagokat is bevetettek a gyógyítás érdekében. Az emberi és állati ürülék használata ma visszataszítónak tűnhet, ám az antik világban mindez a gyógyítás elfogadott – sőt dokumentált – része volt.
Egy friss régészeti felfedezés most először nem csupán írott források, hanem kémiai bizonyítékok segítségével igazolja, hogy ezek a különös gyógymódok valóban léteztek és a mindennapi gyógyító gyakorlat részét képezték – olvasható az Arkeonews oldalán.
Pergamon az orvoslás városa volt
A mai Törökország területén fekvő Pergamon az ókori világ egyik legfontosabb gyógyító központja volt. A város szorosan kapcsolódott Aszklépiosz kultuszához. Aszklépiosz Apollón és Korónisz nimfa halandó gyermeke volt, akit Zeusz az istenek közé emelt. Így lett ő a gyógyítás és a gyógyhatású szerek istene.
Bár az írott források gazdagon beszámolnak a területen alkalmazott kezelésekről, régészeti bizonyíték eddi kevés akadt, arra vonatkozóan, hogy olyan bizarr összetevőket is alkalmaztak, mint az ürülék.
Nemrégiben azonban régészek egy kis üvegcsét – úgynevezett unguentariumot – találtak, amely hagyományos illatszerek vagy kozmetikumok tárolására szolgált, ám a részletes vizsgálatok bélsár nyomait mutatták ki bennük.
Mit rejtett valójában az üvegcse?
A Kr. u. 2. században használt edényből származó mintát a kutatók aprólékos előkészítés után modern kémiai módszerekkel elemezték. Az eredmények egyértelműek voltak. Olyan molekulák kerültek elő, amelyek kifejezetten az emberi széklet jelenlétére utalnak. Ezek az úgynevezett biomarkerek az emésztés során keletkeznek. Ez volt az első alkalom, hogy egy római kori orvosi edényből közvetlenül sikerült emberi ürüléket azonosítani.
Forrás: divany.hu


























