ÚJRANYITHATNA AZ ERDÉLYI NAGYKÖVETSÉG ISZTAMBULBAN?

Egy düledékes kőház, melyben több ezer erdélyi fordult meg a hódoltság korában, köztük Bethlen Gábor is, sztambuli követként. Thököly Imre még kocsmát is működtetett a boltjában, majd kénytelen volt beköltözni a népszerűtlen lakba. A múlt század elején még tudtak a létezéséről, azóta elfelejtették a magyar történelem egyik különleges helyszínét, pedig az erdélyi követség épülete egyedi mementója a három részre szakadt Magyarországnak. Megmarad vagy összeomlik, esetleg újranyitják?

Baktatunk felfele a Macarlar yokușun (Magyarok lejtője), a történelmi Konstantinápoly egyik meredek utcáján, melyet egykor több ezer erdélyi honfitársunk rótt. A hatalmas bizánci városfal melletti Balat városrészben hagyományosan görögök és zsidók laktak, no meg az oszmánok itt adtak kosztot és kvártélyt a vazallus államok követségeinek, köztük Havasalföldnek és Moldvának, meg az Erdélyi Fejedelemségének is. A mai Balat negyed egyre népszerűbb, a környék hipszteresedik, sok európaias kávézó és étterem nyílik a hangulatos, girbegurba törökös utcákban. Átmenet sehol nincs: egy karbantartott épület mellett egy romosabb feszeng, a kiugró, török zárt erkélyes, keskeny homlokzatú házak egy elhanyagoltabb, keleti Amszterdamra emlékeztetnek. Amikor a Magyarok lejtőjének utcanévtábláját fényképezzük, egy helyi öregasszony értetlenkedve figyel minket, el sem tudja képzelni, hogy ez ugyan miért lenne érdekes. Pedig nekünk az, hisz a környéken működött az Erdélyi Fejedelemség egyetlen állandó „nagykövetsége”. Nemsokára felérünk a romos, ám tekintélyes kőházhoz, ahonnan Isztambul festői panorámáját láthatjuk, és önkéntelenül arra gondolunk, hogy noha másfél évszázadig sanyarogtak itt az erdélyi urak, legalább szép kilátásra nyílt az ablakuk, akárcsak később a rodostóiaknak a Márvány-tengerre. Bár ez sovány vigasz lehetett, hisz a véres panorámák nem kecsegtették őket szebb jövővel, alattuk pedig egy koszos, zsúfolt negyed szuszogott – vagy éppen égett a várost gyakran pusztító tűzvészek egyikében. Az egykori erdélyi követség épületét befutotta a vadszőlő, de oldalsó, vakolatlan, kőből és téglából rakott falai még állják az idő sarát. Viszont a hátsó része beomlott, könnyen kivehető, hogy valamikor sokkal nagyobb lehetett, befalazott ablakok, ajtókeretek vagy a semmibe nyíló ajtók tarkítják. Hátul egy hatalmas matracot támasztottak az épületnek, ám ebben nincs semmi meglepő, hisz olykor benne aludtak – vagy alszanak – az épület udvarán működő Molla Așkı kávézó pincérei…

Folytatás

Forrás: demokrata.hu