Tur Abdin – Utazás Kelet szent hegyén II.

Magyar vasútépítők és gróf Teleki Pál nyomában

Törökország-Karcag Dr. Bartha Júlia keletkutató a közelmúltban Törökország egy kevésbé ismert táját, Délkelet-Anatóliát kereste fel. A Biblia híradása szerint egykor itt volt az Édenkert, Ádám és Éva bűnbeesésének helye, s ma is nagy múltú vallási közösségek élnek erre.

– Törökország délkeleti részén, bibliai tájakon is járunk, folytatja úti beszámolóját dr. Bartha Júlia. Valahol erre lehetett az Édenkert, a hagyomány szerint itt született Ábrahám, Ibrahim próféta és a bibliai Jób, vagy más néven Áyub is. De itt folyik a Közel-Kelet legnagyobb folyója, a bő vizű Tigris, török nevén Didzsle, amely az Eufrátesszel egyesülve az ókori Mezopotámia földjét táplálta. Mózes első könyve úgy említi, mint az Éden egyik folyóját, s e két folyó valóban az élet, az emberiség bölcsőjének tápláló vize. A Tigris egykor Asszíria három fővárosát is érintette, ma Mardin, egy homokkőből épült város áll itt, amely a  történelmi selyemút gazdagságának köszönheti szebbnél szebb palotáit. Egykor sokan igyekeztek meghódítani, neve is erődöt jelent, s a fölötte álló erődből ma is radarok kémlelik a közeli, békétlen, polgárháború sújtotta Szíriát. Itt fut az a vasútvonal, amelyen magyar vasútépítők is dolgoztak, amikor az utolsó előtti szultán, II. Abdul Hamid megépíttette. Idegen turista nemigen jár errefelé, de azért az óváros tele van éttermekkel, különféle kézműves munkákat árusító boltocskákkal.

– Itt is találkoztak a keresztyénség emlékeivel?

– Igen, Mardinban örmény, szír ortodox, katolikus és káld püspöki székhely is volt, de amerikai protestáns és francia kapucinus misszió is működött itt. A 20. század elején nagyon súlyos atrocitások érték az itteni keresztényeket, s ma ugyan béke van, de a mélyben ott feszül a félelemmel szövetkezett fájdalom. A maroknyi gyülekezetek főleg külföldre szakadt honfitársaik adományaiból tartják fenn magukat. Valaha sok ezer monostor állt itt, melyek a hagyomány szerint negyvenezer szerzetesnek adtak otthont. Ma már csak egy, a Sáfrány színű monostor látható, amely nevét az építésekor a malterba kevert, arannyal vetekedő értékű sáfránytól kapta. Ma csak két szerzetes él itt, s a kolostor régi freskóiból csak az alapító püspök, Ananiás képe maradt fent, amint ezüstszínű pásztorbotját markolva őrködik az üdvösségen. További utunkon is évezredes keresztyén emlékek, kolostorok, templomok sorával találkoztunk, például a Tur Abdin fennsíkon található Mor Gabriel kolostorral, melyet a hagyomány szerint Krisztus után 397-ben alapítottak, s a szír egyház legrégebbi kolostora a világon. A tizennegyedik században négyszáznegyven szerzetest öltek meg itt a megszálló mongolok, s megrázó emlékként 1991-ben a kolostor alatti barlangokban bukkantak rá a Tamerlán mongoljai által 1401-ben megölt szerzetesek földi maradványaira is. De az Oszmán Birodalom végnapjaiban dúltak itt a kurdok is, akiktől négy év után sikerült a szír egyháznak visszaszerezni az épületet. A kolostor ötven szerzetessel ma is működik. Szintén a viharos múltról beszél a 4. század végén épült Negyven Mártír temploma is, amely azokra a 3. században Kappadokiában keresztyén hitre tért emberekre emlékeztet, akiket a rómaiak fojtottak egy jeges tóba. Időnként perzsák, arabok, kurdok törtek át a hágókon, kifosztották a kolostorokat, majd újra csend ült a tájra és az élet folyt tovább a megszokott rendben. Némely vélekedés szerint Tur Abdin kolostortemplomai szögletes alaprajzukkal, lépcsős falaikkal az ókori babilóniai hatást őrizve a legrégebbi keleti építészet utolsó képviselői. De Dél-Kelet Anatóliában találhatunk 12 000 éves kultikus helyet is. Gülgöze kétezer éves erődtemploma pedig arról híres, hogy az 1915-ös keresztyénüldözés idején itt 22 000 menekült húzta meg itt magát, akiket hatvan napig ostromoltak eredmény nélkül. De vannak itt olyan szent helyek is, melyeket mindhárom egyistenhívő vallás is magáénak tekint. De az itt élő keresztyénségnek egész hosszú története során a puszta fennmaradásáért kellett küzdenie.

– Ezek szerint az a csoda, hogy egyáltalán fennmaradhattak. 

– Igen, a vallások és kultúrák egymás mellett élése itt szinte mindig feszültség forrása volt, de ugyanakkor örök érvényű alkotások is születtek ezen a tájon. Például a ma romokban álló Harrán, az ősi mezopotámiai város kulturális központként a muszlimok uralma alatt is megtartotta a fontosságát. Itt épült a 8. században Törökország talán legrégebbi nagymecsete, a világ első egyetemével.  Matematikát, filozófiát oktattak itt és görögről arabra fordítva őrizték meg számunkra a fontosnak ítélt ókori műveket.  A műveltség bölcsője és a kultúrák keveredésének színtere is ez a város, ahol még a 9. században is jelentős pogány kultuszhelyek voltak. 1720-ban alapították a Harráni Akadémiát amely a birodalom szellemi központjává tette a várost, ám a virágzásnak egy hatalmas tűzvész vetett véget, már nem épült újjá régi pompájában. Hosszan sorolhatnák még a keresztyén emlékeket is, ami szétfeszítené egy újságcikk kereteit, így befejezésül egy sajátos, ezen a földrengéses vidéken nagyon fontos építészeti emlékre, illetve egy fontos magyar vonatkozásra szeretném felhívni a figyelmet. Tur Abdin legszebb temploma máig túlélte a földmozgásokat, aminek titkára nemrég derült fény. Amikor régészek kutatták az alapját, megdöbbenve tapasztalták, hogy a falak olyan kerekre faragott köveken állnak, melyeken mint egy csapágygolyókon mozdul el az egész építmény, ami annak is bizonyítéka, hogy már régen is tudtak földrengés-biztosan építkezni.

– Mi ennek a tájnak a magyar vonatkozása?

– Gróf Teleki Pál tudományos munkássága. Törökországban negyvenhét etnikai és vallási csoport él, s különösen érdekes Délkelet-Anatólia etnikai színezete. Közülük a nagyon zárt jezidi vallási csoport például teljesen különbözik a környező népektől, és emiatt kifejezetten üldözték is őket. Teleki Pál azért járt közöttük, mert tagja volt annak az 1924-ben megalakult Moszul Bizottságnak, amely Irak, Szíria, Törökország esetében szabta meg a határokat. Telekit a kisebbségek helyzetének nemzetközi hírű ismerőjeként vették be a Bizottságba, s néhány évvel Trianon után, amikor az ő összes tudományos érvét lesöpörték az asztalról, különös jelentősége van annak, hogy legfőbb tekintélyként tekintettek rá ennek a tájnak a népességi és határkérdéseiben, Számomra ennek a ténynek az ismerete is jelentőséget ad mostani utamnak.

Szathmáry István

kunhalom.1950@gmail.com