A mesés Törökországban járva felfigyelhetünk valami olyan különleges jelenségre, amiről elsőre nem biztos, hogy kiderül, mi is a betöltött funkció. A középületeken, lakóházakon, sőt, hidakon is fel-feltűnő mini paloták történetéről mesélünk most.
Isztambul, Ankara, Adana vagy éppen Bursa utcáit járva nem győzzük csipkedni magunkat, az oszmán birodalom megkapó építészeti kincsei körülvesznek, suttogják történeteiket. Az egyik ilyen história azokról a miniatűr palotákról, kastélyokról szól, amiket egyes épületek szerves részeiként láthatunk, falakra csatlakoztatva, kicsit kilógván, de mégis egybeolvadva velük.
Ezek az úgynevezett madárpavilonok (kus kosku), más néven galambdúcok vagy verébpaloták, melyek a 16. századból és ezt kövező időszakból maradtak a török városokkal. Egykori fogadókat, mecseteket, iskolákat, könyvtárakat, hidakat és szökőkutakat díszítenek, a legidősebb közülük pedig éppen az isztambuli Büyükçekmece-hídon található.
Egyrészt valóban a madaraknak épültek, mintegy menedékként, másrészt van ennek vallási magyarázata is: úgy tartották, aki ilyen szép és kidolgozott építményeket készít az állatok számára, azt jó szerencse és áldás kíséri majd.
Win-win szituáció: a madarak jól járnak, ahogy a város is és a készítők is!
Forrás: foldjaro.hu