Törökországi Odüsszeia – Motoros útinapló Bányász Sándor tollából 2. rész

Az igazi kaland nyomában valahol az Európa és Ázsia közötti senki földjén, bibliai tájakon, népek, kultúrák és természeti erők határmezsgyéjén amerre már Odüsszeusz sem járt… Néma, állhatatos, mélyen ülő, barna szemekből áradó tekintetek kíséretében, valahol a Van-tó partján, egy török kávé fölött elmerengve, örökké jelenné lett az idő.

Az előző részben keresztülvágtam a Balkánon, megérkeztem Törökországba és megcsodáltam Edirne fantasztikus mecsetét, a Selimiye dzsámit. Csavarogtam Isztambulban, majd átkeltem Ázsiába. Bursa szép és emlékezetes volt, de idővel tovább elindultam Canakkale felé. Ott hagytuk abba, hogy egy lírai naplementében motoroztam, innen mindössze 26 kilométerre volt Trója, ahova másnap készültem.

Fontos, hogy ha különösen jó állapotú ókori görög romvárosokra vagy kíváncsi, akkor vagy Szicíliába és Dél-Olaszországba menj, vagy Törökországba. Itt találod a világ igazi csodáit: Tróját, Assost, Thébát, Pergamont, Erythreát, Ephesoszt, Prienét, Didymét, Milétoszt, Labrandát, Aphrodisiast, Kauroszt, Telmessost, Termessost, Pergét és Aspendost. Utóbbi tökéletes épségben megmaradt színházát látva az is hosszan keresi a szavakat, akit semmilyen ógörög kultúra nem hat meg. Ennek ellenére turistával alig fogsz találkozni, mert ki olyan őrült, hogy idáig elutazzon néhány halott kőért?

Ne hallgass rájuk! Ha megállsz pár percre, és hallgatod a szél zúgását ezeken az eldugott, elfelejtett, különleges ormokon, lenézel a sziklapárkányokról, miközben egy ókori oltár kopott lépcsőjén állsz, és jól figyelsz, bőröd alá bújik valami hidegrázós érzés. Az itt maradt pogány rituálék hangulata lopja magát beléd, mélyen, ösztönösen, elemi erővel. Meglátod, sokkal tovább maradsz, mint tervezted, mert egy másik világ kapuján átlépve megszűnik a racionalitás, és egészen más értelmezést nyer az idő. Nagyon más itt a csend, mint bárhol ahol eddig jártál. Ilyen Priene, Aphrodisias, Termessos és Aspendos is. A görögök megdöbbentően tökéletes helyszíneket választottak városaik számára. Nem csak stratégiailag, hanem spirituálisan is. Itt valami még mindig nagyon erősen jelen van.

Canakkaléban faló fogad a tengerparti korzón, pont olyan, mint a legutóbbi film díszlete. Megérkeztem tehát az Égei- és a Márvány-tengert összekötő Dardanellák kapujába. Szép Heléné biztos bájos volt, de Trója stratégiai fekvése talán ennél is szebb, már csak azért is, mert a szoros feletti ellenőrzést is lehetővé tette. Tulajdonképpen ezért kellett vesznie…

A cikk folytatása, sok kép és zene>>>

Forrás: sportmotor.hu