Törökországi fodrászkodás

Bejártam már Tolnát-Baranyát, ami a fodrászüzleteket illeti, na jó, ne ferdítsünk, valójában Diyarbakırt-Isztambult. Rengeteg helyen megfordultam, mert vagy béna volt a fodrász, vagy cserélődtek, vagy elköltöztünk, vagy amikor valakihez odaszoktam, akkor az tuti fix, hogy bezárta az üzletét és átcuccolt egy számomra elérhetetlen helyre. Így aztán pár kézre szükség lenne, hogy összeszámoljam őket, de éppen ennek köszönhetően volt alkalmam megfigyelni, hogyan dolgoznak.

Először is, itt nincs koedukált férfi-női fodrász (én sehol nem láttam ilyet, még itt, Isztambulban sem), a nők a női fodrászszalonba mennek, a férfiak pedig a hagyományos borbélyhoz, aminek még a neve is hasonló, berber. Olyannyira külön vannak, hogy egyszer Öndert elkísértem a borbélyához és bent vártam rá, elég furcsán pislogtak rám közben. Fordítva is hasonló, amikor én mentem az enyémhez és neki kellett megvárnia, akkor inkább beült valahol a környéken egy kávéra, csak ne kelljen ott lennie a női szakaszban. Azt mondta nem azért mintha gáz lenne ott ülni, de mégis jobb odakint. Hát na.

Tovább