Törökországi élménybeszámoló

Eddigi életem, legjobb döntése volt, hogy az Erasmus- pályázatomat a Middle East Technical University-re adtam be, mely Törökország egyik legversenyképesebb, legjobb egyeteme, és ahol megtapasztalhattam az igazi pezsgő diákéletet. A felvételizőknek, csak az egy harmada jut be az egyetemre, akik teljes elszántsággal tanulnak, és mindent megtesznek azért, hogy megvalósítsák az álmaikat.

Tisztában vannak azzal, hogy kitüntetett helyük, szerepük van és lesz a török társadalomban.

Az egyetemen a kurzusok angol nyelven folynak, ami a török fiataloknak nem jelent nagyobb problémát, hiszen az öt éves képzésük első éve egy úgynevezett angol nyelvű felkészítő év, mely során elsajátítják a fontosabb szakmai szókincset. A kint töltött szemeszter alatt valahogy az volt az érzésem, hogy annyi mindent lehetne tanulni a török diákoktól. Érdemes lenne átvenni munka-moráljukat, céltudatosságukat. A METU 1350 nemzetközi diákot lát vendégül közel 65 különböző országból. A külföldi diákokkal foglakozó, nekik segítséget nyújtó szervezetek aktív munkájuk során, baráti légkört teremtenek az új diákoknak. A két hetes orientációs program kiváló lehetőséget nyújt az ismerkedésre, az összecsiszolódásra, az új barátságok szövődésre. Az első két hétben magam is sok élménnyel gazdagodtam: Lenyűgöző volt az Atatürk Mauzóleum megtekintése, a fekete-tengeri kikötőváros, Amasra, valamint Beypazari meglátogatása. Azonban az orientációs hét végével sem fejeződtek be a kirándulások így eljutottam Cappadociaba, Isztanbulba és Alanyába. Az összes út kíváló szervezésű volt, kényelmes szálódákkal, csodaszép környezettel és fergeteges hangulattal.

A törökök energetikus habitusa néha már-már fárasztó volt: folyamatosan táncoltak, énekeltek, viccelődtek. Szóval soha sem unatkoztunk. És ami a legfontosabb mindenben lehetett rájuk számítani: ha problémánk volt a bankban, vagy a tantárgyak felvételével, vagy akár tartózkodási engedély megcsináltatásával. Hihetetlen, kicsit riasztó érzés volt feltérképezni a 4500 hektáros Campus területét is. Végül aztán hamar megtanultuk hol találjuk a bankot, a postát, a boltot, a könyvtárat, az egészségügyi központot, a teniszpályát, a mozit és hogyan működik az ingyenes buszjárat, a „ring”. A tanulmányi félév alatt rengeteg esemény volt, mely hozzájárult a barátságok elmélyüléséhez, illetve egymás kultúrájának a megismeréséhez. Még most is fel tudom idézni az íncsiklandó illatokat a Nemzetközi Étel Fesztiválról, mely során minden egyes külföldi diák elkészítette saját országa nemzeti specialitását. A lakmározás után, pedig vetélkedők következtek, melyen a külföldi és török diákok mérhették össze ügyességüket. De ugyanígy maradandó élmény volt a Campus területén belül rendezett „török komoly zenei koncert”, amin a METU tanárai és dolgozói léptek fel. És akkor még nem is említettem a májusi, hagyományos Nemzetközi Tavaszi Fesztivált. Ilyenkor négy napra feje tetejére áll az élet és a mulatságé a fő szerep. Az egész Campus területén, mindenhol színpadok találhatóak különböző koncertekkel és kisebb-nagyobb sátrakban az egyetem szervezetei képviseltetik magukat, miközben a Kulturális Központban színes kiállítások látogathatóak. A Tavaszi Fesztivál végeztével is volt lehetőség élvezetes programokon részt venni, például konferenciákon, ahol sok érdekes információt hallottam, melyek később visszaköszöntek a Török Külpolitika órámon, mely az összes kurzusom közül a legérdekesebb volt. Ezen az órán tanulmányoztuk Törökország kapcsolatait, egészen az Ottomán korszaktól napjainkig.

A másik meghatározó órám a Törökország és az EU volt, ahol megvizsgáltuk Törökország Európa Unióhoz való csatlakozásának kérdését. Párszor izgalmas csapatmunkára is sor került, ami során az óra témájához kapcsolódó állítást érvekkel alátámasztanunk vagy cáfolnunk kellett. Ezen a kurzuson arra voltunk késztetve, hogy megtanuljunk érvelni a rendelkezésre álló információnkkal és ezek a feladatok játékosan segítették elraktározni a fontos ismereteket. Mindezek hátterében szerencsésnek érzem magamat, hogy eljuthattam Törökországba és megismerhettem ezt a csodálatos kultúrát. Megtapasztalhattam – különösen a magyarokkal szemben – a török emberek vendégszeretetét, nyitottságát, rugalmasságát, könnyedségét, de ugyanakkor céltudatosságát. Szeretnék köszönetet mondani Horváth Gabriellának, aki nagyon sokat segített a kiutazással kapcsolatos kérdések megoldásában és Prof. Dr. Miszlivetz Ferencnek, hogy lehetővé tette a törökországi tanulmányomat. Mindenkit csak buzdítani tudok az Erasmus-program megpályázására, mert e nélkül soha nem lehetett volna ekkora élményben részem.
ismeretlen szerző