Az UNESCO világörökségi listájára kerülés éve: 1988.
Listán elfoglalt helye: 485.
Elhelyezkedése: Égei-tengeri régió, Denizli
Kategória: kulturális örökség
Pamukkaléban a termálvízen kívül a különleges mészkőteraszok és a történelmi emlékek is vonzzák a látogatókat.
A természeti képződmény Törökország délnyugati részén található, 17 kilométerre Denizli városától. A hófehér mészkőmedencéket a földfelszín alól feltörő, kalcium-hidrogénkarbonátban és szén-dioxidban gazdag, körülbelül 35 °C-os forrásvíz hozta létre, amikor lezúdult a domboldalon. A helyet már az ókorban is látogatták, mint gyógyfürdőt. A 14.000 évvel ezelőtt keletkezett geológiai képződmény nevét a hófehér mészkőmedencékről kapta, melyek különböző alakzatokat öltve fodrozódnak a hegyoldalon.
Átlagos tengerszint feletti magassága 360 méter, 100–150 méterrel emelkedik a Lükosz folyó síksága fölé. I. e. 1900 körül már lakott volt, őslakói a luvik. I. e. 550–500 között a hely neve Kidrara (Idrara) volt, és a Lükosz völgyében elterülő Hüdrala településhez tartozott, változóan Maniszosz, Kolosszei vagy Laodikeia fennhatósága alatt. Hüdrala hanyatlása akkor kezdődött, amikor II. Attalosz pergamoni király templomot építtetett a hegyen, amely hely később Hierapolisz városává nőtte ki magát.
A termálvíz aktív szubvulkáni tevékenységhez kapcsolódik, így a terület kiemelten földrengésveszélyes, a környéket gyakran döntötte romba földrengés. A földmozgások során a források helyzete is változott. Az ókorban még Hierapolisz délkeleti városfala alatt képződtek a teraszok és medencék, a középkorban a délnyugati részre tevődött át, jelenleg pedig épp a kettő között aktívak.
A legenda szerint II. Euménosz pergamoni király lánya váratlanul megbetegedett, és a tudós doktorok nem találták baját. A király jutalmat ajánlott annak, aki meggyógyítja. Egyszer felbukkant egy idős orvos, aki azt javasolta a királynak, vitesse leányát a közeli hegyre, ahol gyógyító erejű forrás fakad, a leány vegyen fürdőt és igyon a vízből. Miután a király lánya valóban meggyógyult, II. Euménosz várost építtetett a helyre fürdőkkel. A város neve Hierapolisz lett, „Szent Város”, ahol többek között a Római Birodalom uralkodói is megfordultak.
A Kleopátra-fürdő az i. sz. 692-ben alakult ki, amikor egy földrengés következtében árvíz öntötte el a térséget. A fürdő vize azért is kedvelt, mert 36˚C-os. A fürdő gyógyvízéről is ismert, számos betegség gyógyítható vele. Tudományosan bebizonyították, hogy a gyógyvíz ivókúraként segít a gyomorpanaszok enyhítésében. A medencében való fürdés pedig jótékony hatással van a reumás megbetegedésekre.
A tartomány Karahayıt régiójában nagyon sok termálforrás fakad, az itteni vörös színű víz kalciumban, vasban és egyéb ásványi anyagokban is gazdag és az erre épülő szállodák egész télen tele vannak gyógyulni vágyókkal.
Az egykori gyógyfürdőnél egy római korabeli színház romjai is fennmaradtak, amely a maga idejében akár 20.000 nézőt is képes volt befogadni.
Az ókori színházzal szemben található a „pokol kapuja”, melyet 2013-ban fedeztek fel, és az ókori forrásokban a „halott város kapujaként” találhatók rá utalások.
Hierapolisz ókori városát, mely már 2800 évvel ezelőtt is állt, szent városként említi a régészeti irodalom, mert számos templom és egyéb vallási építmény is megtalálható itt, ami szintén csábító a turisták számára.
II. Attalosz pergamoni király emelt egy templomot a Lükosz-völgyi Hüdrala fölött, amely magjává lett Hierapolisz városának. A várat a IV. Szeleukosz elleni győztes háborúja emlékére emelte. A város neve eredetileg a nem a szentség fogalmára utalt, hanem a Pergamont alapító müsziai király feleségének, Hierának a nevét kapta. Hierából hamarosan Hierapolisz lett, aminek másodlagos jelentése a Szent Város. II. Eumenész idején az uralkodó anyja, Apollónisz volt a város védnöke. III. Attalosz i. e. 133-ban Rómára hagyta országát, így Hierapolisz is római fennhatóság alá került.
A termálvíz aktív szubvulkáni tevékenységhez kötődik, így a város többször romba dőlt és épült újjá. 17-ben, Tiberius idején egy óriási földrengés teljesen lerombolta és csak 60-ban, Nero alatt kezdődött meg az újjáépítés. A római idők fénykora a 217-ig tartó időszak, amikor például Hadrianus és Caracalla nagy mennyiségben importálták a termálvizet a fürdőikhez. Caracalla ekkor Laodikeiában is nagy fürdőt építtetett.
A város egészen a szeldzsuk hódításokig élénk maradt. Az 1071-es manzikerti csata után háborús hadszíntérré vált, ahol változó sikerrel 1097-ig gyakran cserélt gazdát a terület. II. Ióannész bizánci császár idején épültek az utolsó bizánci létesítmények. Egészen 1210-ig ismét változó fennhatóság volt, míg Gıyaseddin Keyhüsrev végleg el nem foglalta.
Európa minden részéről érkeztek ide a gyógyulni vágyók. Sokan telepedtek le Hierapoliszban és haltak meg itt. A temető hatalmas területen fekszik, rengeteg, kőből emelt síremlékkel, ami miatt kiérdemelte a nekropolisz elnevezést is.
1534-ben azonban egy újabb földrengés rázta meg a területet és teljesen lerombolta a várost, mely elhagyatott vidékké vált.
Jelenleg olasz tudósok dolgoznak a város helyreállításán. Az egykori főutcát övező oszlopokat is ők állították fel újra. A romok között megtekinthetők többek között egy bazilika és egy színház romjai is. A várost övező környék parkosítása és kövezése jelenleg is folyik, melynek célja, hogy megkönnyítsék az egyre növekvő számú turista eljutását Hierapoliszon keresztül Pamukkale medencéihez.
2011-ben egy templomban sírhelyre bukkantak, amely a feltételezések szerint Fülöp apostol nyughelye.
Hierapolisz része a régészeti múzeum is, ahol megtekinthetjük a ritka leleteket, és megismerhetjük a város érdekes múltját.
Forrás: hu.wikipedia.org
Szerző és képek: Kollár Kata – Türkinfo