Törökország világörökségei – Diyarbakır erőd és a Hevsel-kertek

Az UNESCO világörökségi listájára kerülés éve: 2015.

Listán elfoglalt helye: 1488.

Elhelyezkedése: Délkelet-anatóliai régió, Diyarbakır

Kategória: kulturális örökség

 A Hevsel-kertek a Tigris folyó partja közelében, a Diyarbakır erőd és a folyó között fekvő hétszáz hektár termőföld. Az erődített várost két részből álló fallal vették körül, az erőd alján lévő forrásvíz pedig a kertek öntözésére és a város vízellátására szolgált.

A kerteket 2013-ban felvették az UNESCO világörökségi javaslati listájára, majd 2015-ben a világörökség részévé vált a Diyarbakır erőddel együtt.

A csaknem 8 ezer éves Hevsel-kertek az úgynevezett termékeny félhold része. A kertek első említése i. e. 9. századból való, az örmény krónikákban olvashatunk róla, de Diyarbakır területén már jóval korábban éltek. I. e. 866-ban az asszírok elfoglalták a területet és ekkor a kertek is megsemmisültek. A város a hellenisztikus időszak fontos gazdasági és politikai központjává vált, és szinte az egész római korban az maradt. Diyarbakir megőrizte jelentőségét a Szászánida Birodalom alatt, valamint a Bizánci és Oszmán Birodalom idején is.

1655-re a kertekhez tartozott a Tigris folyó mindkét partja, ami illatos gyümölcsösökkel, szőlőültetvényekkel, rózsakertekkel és bazsalikomkertekkel volt tele. A 19. századi utazók arról számoltak be, hogy sokféle zöldséget és gyümölcsöt termesztenek itt: görögdinnye, szőlő, sárgabarack. Később a kertek a város részévé váltak, nyárfákkal és gyümölcsfákkal választották el a különféle zöldségkerteket, a város szennyvize pedig a termékenység növelésére és a vízimalmok működésére szolgált. Eperfát is termesztettek a selyemipar támogatására a városban, a nyár- és fűzfákból előállított faanyagot pedig tutajon szállították Moszul tartományba.

Manapság a kertek körülbelül egyharmadát nyárfa termesztésére használják, a fennmaradó részén pedig káposzta, spenót, saláta, retek, zöldhagyma, petrezselyem, vízitorma, padlizsán, tök, paradicsom, paprika és bab, őszibarack, sárgabarack, szilva, cseresznye, füge, eper és dió termesztésére.

A kertek ad otthont Délkelet-Anatólia legnagyobb madárrezervátumának: több, mint 180 madárfaj él itt, többek között ölyv, rétihéja, kuvik. Ezenkívül vidra, róka, mókus és sün is található itt. A Hevsel-kertekben számos vándorló madár is megpihen.

A világ egyik legrégebbi és legtartósabb városfalaként számon tartott Diyarbakır városfal az egyik leghosszabb a kínai nagy fal után. A városfal hossza 5,5 kilométer, magassága 8 méter.

A Diyarbakır erőd építése a rómaiak nevéhez fűződik az i. e. 3. században. I. e. 349-ben II. Konstantin római császár megbízásából kibővítették. Az elkövetkező időszakban az erőd tovább bővült, falait vulkáni kőzettel erősítették meg.

Az oszmánok kezére a 15-16. században jutott, ők felújították, de a Szászánidák támadása után elpusztult, teljesen újjá kellett építeni.

Az ősi város falai szinte teljes egészében láthatók még ma is, és a mai Diyarbakırt veszik körül. A fal felső részén faragott és dombornyomott írás, valamint motívumok (kétfejű sas, szfinx, feszület, bika és oroszlán harca) láthatók. A Diyarbakır erőd 82 toronnyal rendelkezik, ezek között van négyzet, sokszög és kör alakú is. Az erődbe 4 kapun át lehet bejutni, melyek a 4 égtájnak megfelelő oldalon helyezkednek el.

Az erődhöz és a tornyaihoz legendák is kapcsolódnak.

Az egyik mítosz szerint a régió uralkodója parancsot adott arra, hogy két tornyot építsenek a város falaitól nyugatra. A feladatot egy építész és tanítványa vállalta el. Az építész a Hét testvér-tornyot építette fel, míg tanítványa az Evli Beden-tornyot. Amikor elkészültek vele az uralkodó megnézte az elkészült tornyokat és úgy döntött, hogy a tanítvány által épített torony jobb, mint a másik. Mivel az építész nem tudta ezt elfogadni, kiugrott a Hét testvér-toronyból. Amikor tanítványa ezt meglátta, ő is kiugrott. Ezen események után a helyiek a két torony környékét „Ben-u Sen”-nek kezdték hívni, ami annyit tesz: én és te.

A Hét testvér-toronyhoz egy másik legenda is kapcsolódik: egyszer régen ostrom alá került Diyarbakır. Az erőd napok óta véres küzdelmek színtere volt. A hét testvér által védett tornyot – a jelenlegi Hét testvér-torony – azonban nem tudták bevenni. Az ellenség ezért követet küldött békét kötni. A hét testvér azt mondta a küldöttnek, hogy csak azzal a feltétellel adják át a tornyot, ha az ő életüket megkímélik és megadni magukat csak az ellenség királyának és parancsnokainak fogják. A király elfogadta feltételeiket, és amikor parancsnokaival belépett a toronyba, hatalmas robbanás történt. A hét testvér puskaporral robbantott, az erőd megsemmisült, a hét testvér pedig életét vesztette. Az ellenség megfutamodott. Ezek után nevezték el a tornyot Hét testvér-toronynak.

Az objektum 2015 óta a világörökség része, magában foglalja a domb helyén egykor állt ősi Amida várost, a belső várat és a Diyarbakır-erőd nagy sáncait is (kapukkal, tornyokkal, támpillérekkel és 63 felirattal, melyek különböző történelmi korokból származnak).

Forrás: Wikipédia, Mezopotamia Travel

Kollár Kata – Türkinfo