Törökország szellemi kulturális örökségei – Şahmeran, a kígyók úrnője

Jó néhány évvel ezelőtt Isztambulban, az egykori Hippodrom helyén lévő Atmeydanın megrendezett, Kelet-Anatólia kézműves termékeit bemutató vásáron sétálgattam, amikor az egyik stand kendőin különös motívumra figyeltem fel. A minta egy koronát viselő, női felsőtestű, ám deréktól lefelé kígyófarokban végződő mesebeli lényt ábrázolt. Az árustól megtudtam, hogy a furcsa szerzetet Şahmerannak hívják, és egy megható anatóliai legenda főhőse, aki napjainkban – más mitikus lényekkel egyetemben – a nők és az LMBTQ közösségek jogaiért küzdők egyik jelképévé is vált. 

Ki is az a Şahmeran?

Şahmeran az iráni-perzsa, illetve az anatóliai török és kurd mitológiában felbukkanó, deréktól lefelé kígyó, deréktól felfelé női alakot viselő, soha nem öregedő természetfeletti teremtmény, aki föld alatti birodalmában uralkodik a kígyókon, vagy a legenda más változataiban a félig ember, félig kígyó Maran nevű lényeken. Neve perzsául azt jelenti, hogy „a kígyók sahja”, bár a hozzá kapcsolódó legenda legtöbb változatában nőnemű lényként szerepel. A róla szóló anatóliai történetek szerint a lakhelyét Mersin Tarsus nevű járásában kell keresni, vagy az adanai Ceyhan és Misis között található Yılankale nevű várban. Esetleg Gaziantep Islahiye nevű járásában, a Şahmaran hegy lábánál, vagy Mardin környékén, ahol Şahmeran különösen népszerű, olyannyira, hogy a helyiek a lakásuk falára akasztják a képét, hogy megvédje az otthonukat.

Şahmeran legendájának tarsusi változata  

Egyszer régen, talán többezer évvel ezelőtt ezen a vidéken, egy hatalmas erdő alatt hét szintnyi mélységben elterülő birodalmában uralkodott Şahmeran a kígyói felett. Mindannyian okos és szeretetreméltó teremtések voltak, akik békében éltek. Şahmeran, aki deréktól felfelé gyönyörű nő volt, deréktól lefelé pedig kígyó, ismerte a növények és a gyógyítás tudományának titkait. Az emberek tudtak a létezéséről, de nem ismerték a lakhelyét, ezért nem háborgatták.

Cemşab volt az első az emberek közül, aki találkozott Şahmerannal. Cemşab fiatal fiú volt, szegénysorsú családja abból élt, hogy összeszedték a tűzifát a közeli erdőkben. Egy napon a fiú a barátaival elindult mézet gyűjteni. A fiúk az erdőben egy ismeretlen, a kutakhoz hasonlóan mélybenyúló barlangra bukkantak, és Cemşabot leeresztették a barlangba, hogy körülnézzen.  Cemşab odalent talált is mézet, és felküldte a cimboráinak. Ám azok túl mohók voltak, és miután megszerezték a mézet, otthagyták Cemşabot a sorsára.

Ahogy Cemşab alaposabban körülnézett a barlangban, észrevett egy hasadékot, amiből fény szűrődött ki. Elővette a kését, és nekilátott kiszélesíteni a lyukat. Amikor már elég széles volt a rés, belépett rajta, és a csodálkozástól elállt a lélegzete.  Egy gyönyörű kertet látott, ahol páratlan szépségű virágok nyíltak. A kertben volt medence is, és rengeteg kígyó, mind Şahmeran alattvalói. Cemşab összebarátkozott Şahmerannal, aki nem bántotta őt, sőt, épp ellenkezőleg, idővel sok mindenre megtanította. Cemşab tehát elnyerte Şahmeran bizalmát, és éveken át élt annak földalatti birodalmában.

Csakhogy idővel Cemşabnak nagyon hiányozni kezdett a családja, ezért megkérte Şahmerant, hogy engedje haza, és mutassa meg neki a kivezető utat. Şahmeran, aki nagyon megszerette a fiút, nem akarta, hogy Cemşab elmenjen, de látva, hogy amaz mennyire kínlódik távol az otthonától, végül ráállt, hogy elengedje. Cserébe egyetlen dolgot kért tőle, azt, hogy senkinek ne árulja el, hol él. Mielőtt Cemşab távozott volna, Şahmeran figyelmeztette a fiút, hogy soha többé ne menjen hamamba, ugyanis, ha belép a fürdőbe, a testét azonnal elborítják a pikkelyek.

Cemşab hazatért a családjához, és hosszú időn át megtartotta a Şahmerannak adott szavát; nem árulta el senkinek, hol lakik. Egy napon aztán megbetegedett a padisah, annak az országnak az uralkodója, ahol Cemşab élt.  Hiába próbálták meggyógyítani, minden próbálkozás kudarcba fulladt. Ekkor előállt a vezír, és kijelentette, hogy a padisah csak úgy gyógyulhat meg, ha eszik Şahmeran húsából. Azt azonban senki sem tudta, hol rejtőzik Şahmeran. Ekkor a vezírnek eszébe jutott, hogy egyszer azt hallotta valahol, hogy annak, aki valaha is találkozott Şahmerannal, pikkelyes lesz a bőre, ha megfürdetik a hamamban.  Ezért aztán a vezír erőszakhoz folyamodott, és boldog-boldogtalant a fürdőbe vitetett, hogy kiderítse, az alattvalók közül találkozott-e már valaki Şahmerannal. Amikor Cemşabra került a sor, és belépett a hamamba, azonnal beborították a pikkelyek a bőrét. A vezír rögtön elvitette, és faggatni kezdte. Napokig hiába kérdezgették, Cemşab nem árulta el Şahmeran titkát, de amikor kínzásnak vetették alá, egy idő után már nem bírta tovább elviselni a fájdalmat, és végül belement, hogy megmutatja, hol rejtőzik Şahmeran.

Így a vezír és a kísérete csatlakozott Cemşabhoz, aki megmutatta nekik az erdőben megbúvó barlangot. Şahmeran, miután kihúzták a barlangból, észrevette a sokaságban Cemşabot, és megértette, hogy a fiú elárulta, ám a vezír fegyvereseit látva arra is rájött, hogy ezt nem önszántából tehette. Ezért, mielőtt megölték volna, odakúszott Cemşabhoz, és azt mondta neki, hogyha őt megfőzik, ne egyen az első főzetből, várja meg a másodikat, csak abból vegyen, a megfőtt testét pedig a vezírrel etesse meg. Cemşab így is tett. Nem evett az első főzetből, és jól is tette, a padisah ugyanis, aki rávetette magát a gyógyhatásúnak hitt levesre, azonnal meghalt. A vezír, aki Şahmeran húsából evett, súlyosan megbetegedett, és betegsége következtében mindent elfelejtett, amit eddig tudott. Cemşabból végül padisah lett, és bölcsen uralkodott élete végéig.

A tarsusi kígyók szerencsére a mai napig nem értesültek róla, hogy Şahmerant megölték az emberek, mert ha egyszer ez kiderül, bosszúból elözönlik majd egész Tarsust.

Eddig a szomorú történet a nagylelkű Şahmeranról, aki odaadóan szeretett egy fiút, az őt végül eláruló Cemşabot, és aki ebből a szeretetből fakadóan mégis képes volt a megbocsátásra és önfeláldozásra…

Lokman Hekim vagy Cemşab? Néhány érdekesség Şahmeran legendájával kapcsolatban

Mint minden legendának, Şahmeran történetének is számtalan változata létezik. Bizonyos változatokban barlang helyett kút szerepel, Cemşab helyett Lokman Hekim (a hekim szó jelentése „orvos”). Egyes verziókban nem a padisah betegszik meg, hanem a lánya. Van olyan változat is, ahol a padisah jól jár, és meggyógyul a Şahmeranból készült főzettől, a gonosz vezír viszont, akivel egyenesen Şahmeran farkát etetik meg, meghal, és a helyére az uralkodó Cemşabot nevezi ki… Létezik olyan változat, amelyikben a kígyók értesülnek a királynőjük haláláról és elözönlik Tarsust, és olyan is, amelyikben maga Şahmeran figyelmezteti Cemşabot vagy éppen Lokman Hekimet, hogy tartsa titokban a halálát, nehogy a kígyók bosszút álljanak miatta…

Bár a legtöbb változatban Şahmeran nőneműként szerepel, arra is van példa, hogy férfi. Néhány történetben azzal kezdődik a Şahmeran halálához vezető események láncolata, hogy Şahmeran szerelmes lesz a tarsusi padisah lányába, és követi őt abba a hamamba, ahol végül megölik. Több változatban Şahmerant tehát nem a barlangja kijáratánál gyilkolják meg, hanem előbb egy hamamba hurcolják, és ott végeznek vele. Érdekesség, hogy Tarsus Kızılmurat nevű körzetében ma is létezik egy Şahmeran fürdője nevű hamam. Úgy szól a fáma, hogy Şahmeran itt halt meg.

Az is közös ezekben a történetekben, hogy Şahmeranból a halála után több főzet is készült. Ezek egyike gyógyító hatású, a másik méreg, ami megöli vagy megbetegíti azt, aki fogyaszt belőle, a harmadik pedig általában páratlan orvosi tudással ruházza fel azt, aki eszik belőle.

Mikor jönnek a kígyók?

A legenda végével kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem értesültek még mindig a kígyók Şahmeran haláláról? Akad olyan verziója a történetnek, amely erre is megadja a választ: azért, mert amikor Şahmeran távozott a földalatti birodalmából, azt mondta a többi kígyónak, hogy előbb a hamamba megy, majd onnan egy esküvőre. A földalatti kígyók, akik azóta is hallják a felszínen szóló dobokat, azt hiszik, hogy az esküvő még mindig tart, és türelmesen várják, hogy Şahmeran visszatérjen. A legenda szerint, amikor eljön a végítélet napja és a dobok elhallgatnak, a kígyók rájönnek majd, hogy Şahmeran meghalt, és feljönnek a föld felszínére, hogy a fürdőkkel kezdve mindent elárasszanak, így állva bosszút az uralkodójukért.

Felhasznált források:

https://www.youtube.com/watch?v=zTMu7eYmzFI

https://www.hurriyet.com.tr/egitim/sahmeran-nedir-sahmeran-hikayesi-efsanesi-hakkinda-bilgi-41623051

https://www.kulturportali.gov.tr/turkiye/mersin/kulturatlasi/sahmeran-tarsus

https://kulturveyasam.com/sahmeran-efsanesinin-8-ilginc-yonu/

https://theconversation.com/what-the-mythical-figure-of-sahmeran-in-turkey-represents-and-why-activists-use-it-155606

Nagy Marietta – Türkinfo