Törökország mínuszos szemüveggel: Behavazva Isztambulban

Sorozatunkban közelebb hajolunk kicsit Törökországhoz, olyan szegleteibe is belenézve, amelyekről az útikönyvek mélyen hallgatnak…

Az első sokk akkor éri az embert Törökországban, mikor közlekedni kezd. Ha van olyan bátor, hogy volán mögé ül, megtapasztalja, hogy az index felesleges, a körforgalom elvarázsolt kastély, a kresz pedig csupán egy tehetségtelen író első szárnypróbálgatása. Azt meg ki olvassa?! Az óvatosabbak tömegközlekednek. Hirtelen minden ima közel kerül szívükhöz, lábuk a láthatatlan pedálokat tapossa, minden idegszálukkal azon vannak, hogy a járművet a forgalomban tartsák. Pár óra, hét, év – kinek mennyi – elteltével egy szerencsejátékos könnyedségével ülünk fel bármire, ami mozog, hogy földön, vízen, levegőben, úttalan utakon felfedezzük Törökországot.

Mínuszos szemüveget az orra, és olvasásra felkészülni, bir, iki, üç!

Behavazva Isztambulban

Isztambulban azért nem olyan gyakori a hó, nem jellemző, hogy egész télen hóhelyzet nehezíti a lakosok életét. Időnként esik, bár az elmúlt három évben ez olyan jól sikerült, hogy egy-egy alkalommal 50-100 cm is lehullt, az aprónép örült, a szülők már nem annyira.

Az idei legutolsó havazás még éppen csak elkezdődött havas eső formájában, de a város kiemelkedő csomópontjain, jól észrevehető helyeken már ott várakoztak a hókotrók. Ők tudtak valamit, amit a lakosok is tudtak, de a bekövetkeztéig nem foglalkoztak vele: durva havazás várható. A jóslat beteljesedett, a havas eső délután 4 óra magasságában hóba fordult, a hókotrók látványosan megindultak, az ideges autósok pedig alig tudtak hazaevickélni az iskolát aznapra letudó csemetéikkel. A havazás közel 3 napig nem lankadt, még jó, hogy hétvége előtt állt a város.

Az autósok egy része gyorsan elvérzett a lankás vidéken, mert bár a közelmúltban kötelezővé tették a téligumi használatát a téli hónapokban, a szabályok nyilvánvalóan azért vannak, hogy ne tartsák be őket. Sokak nem váltanak téligumira „csak azért az egy havazásért egy évben”, és téli vezetési rutinjuk sincs. Mert hát „évente csak egyszer havazik”. A parkoló autók miatt egyébként is egysávosra szűkült utcácskák járhatatlanná váltak, mert egy-egy bátor delikvens megrekedt a kocsijával, és nem volt tovább. A város bedugult, leállt, kihalt; előkerültek a síruhák, síbakancsok, sílécek, hótaposók, és az apukák lettek leküldve a sarki büfébe, hogy ássanak utat maguknak és hozzanak – ha kell, vadásszanak – némi élelmet a családnak.

A centiméterek gyarapodásával és a hétvége előrehaladtával a szülők kezdhették rágni a körmeiket: Hogy megyek hétfőn dolgozni? Hogy viszem el a gyerekeket iskolába? Lesz-e holnap iskola, vagy hószünetet rendelnek el? Ha én elmegyek dolgozni, mi lesz a gyerekekkel? Ki megy, ki marad? Na jó, ez túlzás, hisz ismerjük már szeretett törökjeinket, senki nem rágta a körmét előre, mert ilyenkor a majd-lesz-valahogy elve érvényesül, de szigorúan csak akkor, ha eljön az ideje.

A döntést odafent sem idegeskedték el, vasárnap este 6 óra körül érkezett a hír: Isztambul Főkormányzósága hószünetet rendelt el hétfőre. Juhúú, örültek a gyerekek, még egy nap a hóban. A majd-lesz-valahogy pillanata valóságos lett a szülőknek, szervezkedés, megoldások keresése, munkába való bejutás, nem jutás, a gyerekre felvigyázat.

Eltelt a nap, majd mit ad Isten, a késő délutáni órákban újabb tanítási szünetet rendeltek el a következő napra. Nos, a helyzet sokat javult a hótolók munkájának köszönhetően, de biztos, ami biztos, jobbnak látták, ha a sok rutintalan, téligumitlan isztambuli otthon tölt még egy napot.

Eltelt a második nap, és délután ismét örömtánc járásába kezdhettek a nebulók, mert újabb szabadnap várt rájuk! A főutak teljesen járhatóak voltak, már a mellékutak is; a járdák hómentesítésén dolgoztak az önkormányzat emberei. Majd-lesz-valahogy, telefonok, újabb szervezés, hova tegyük, kinél legyen, szabadság.

A negyedik napra, csütörtökre, nem volt tovább mentség, valahogy lett, valami lett, iskola lett, munka lett, és az élet gyorsan felpörgött – amúgy törökösen.

K. Tengeri Dalma – Türkinfo