
A PKK bebörtönzött vezetője fegyverletételre és a szervezet feloszlatására szólította fel a híveit, ami véget vethet a mintegy 40 éve tartó török–kurd konfliktusnak. Erdoğan történelmi lehetőségként értékelte a bejelentést, miközben politikai és biztonsági szempontok között egyensúlyoz.
Február 27-én Abdullah Öcalan, a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) bebörtönzött vezetője felhívást intézett szervezetéhez, hogy tegye le a fegyvert, oszlassa fel magát és integrálódjon Törökországba, ami véget vethet egy évtizedeken át tartó, több mint 40 ezer emberéletet követelő konfliktusnak. A jelek biztatók, de a békefolyamat jövője továbbra is bizonytalan, különösen a korábbi próbálkozások és a kurd politika összetettsége miatt.
A bejelentés nem csupán azért vízválasztó, mert a PKK beszüntetné a fegyveres harcát, hanem azért is, mert újradefiniálná Törökország és a kurd lakosság közötti kapcsolatot.
Öcalan nyilatkozatát kurdbarát török törvényhozók nyilvánosan felolvasták, hangsúlyozva, hogy a PKK-nak már nem akkora a történelmi, szociológiai vagy ideológiai jelentősége, mint korábban. Maga bejelentés nem pusztán szimbolikus volt, hanem egy olyan erőfeszítést is mutat, amelynek célja, hogy a szervezetet a török állampolgárok és a nemzetközi közösség szemében is elavultnak tekintsék.
A PKK Végrehajtó Bizottságának gyors válasza, amely március 1-jén tűzszünetet hirdetett, azt sugallta, hogy igazodnak Öcalan utasításához, ami változást jelent a csoport prioritásaiban. Korábban a PKK katonai vezetése a Kandil-hegységben nem feltétlenül követte a pártvezető parancsait, de ezúttal a tűzszünet melletti gyors elkötelezettségük a belső kohézió változását mutatja. Egyes frakcióknak még mindig lehetnek fenntartásaik, de a vezetés hivatalos álláspontja azt sugallja, hogy hajlandók megvizsgálni az erőszakmentes megoldás lehetőségét.
Recep Tayyip Erdoğan török elnök „történelmi lehetőségnek” nevezte Öcalan nyilatkozatát, ami azt jelzi, hogy hajlandó a békés megoldásra, feltéve, hogy a PKK lefegyverzi és feloszlatja magát. A tűzszünet jóváhagyása kettős stratégiát követ: a katonai nyomást és a szelektív elkötelezettséget kombinálja, ami meggyengítette a párt operatív kapacitását, miközben nyitva hagyta az ajtót a politikai megoldások előtt. Azzal, hogy a tűzszünetet inkább lehetőségként, mint engedményként fogalmazták meg, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) célja, hogy fenntartsa nacionalista szavazóbázisának támogatását, miközben fenntartja a diplomáciai csatornákat a kurd politikai frakciókkal.
Forrás: makronom.eu