Török lakodalmas szokások – Bartha Júlia

A bölcsőtől a sírig tartó életút szokásainak sorában a házasság kiemelkedik, hiszen az élet egyik beteljesülési formáját, az élet továbbadásának lehetőségét, a szaporodást célozza. A szokássort úgy rendezi és örökíti át a rítus, hogy minden mozzanat, jel és jelzés az egyesülést célozza.Tekintettel arra, hogy a párválasztásnak különféle módjai ismertek, és az általánosnak mondható, hogy a fiatalok a szülői akaratból kerülnek össze, ha kölcsönös szimpátia van is a két fél között, azt nem mondhatni, hogy ismerik egymást. Erre majd a házasságkötés, a nászéjszaka után kerül sor, de egymás igazi megismeréséhez, sokszor az élet is kevés, mert oly nagyok a tabuk.

A lakodalmas szokáscselekvések a ráhangolódást segítik, az elfogadást, a befogadást, a nász hangulati előkészítését, hiszen a nászéjszaka eredményére a teljes násznép kíváncsi. Addig nem tekinthető befejezettnek a lakodalom, amíg a lepedő felmutatása vagy a pisztolyok dördülése, vagy korsótörés nem jelzi azt. Ezért minden varázslat, az előkészületek hosszú-hosszú sora.

A 20. század elején Arnold van Gennep átmeneti rítusoknak nevezi azokat a szokás-cselekvésekvéseket, amelyek elősegítették az emberélet folyamán bekövetkező változások átélését, zökkenőmentes változását. Ezek a rítusok segítették az egyénnek elhagyni a korábbi életformáját és alkalmazkodását az új élethez.

A házasság a legösszetettebb szokássor, hiszen egyidejűleg ötvözi a szokássor a vallás és a jog tartós elvárásait, a házasfelek szexuális kapcsolatával, a gazdasági együttműködéssel közös anyagi értékek teremtésével. A házasság kapcsán szokás először a szexuális kapcsolatra, az utódnemzésre gondolni, azonban mindezek hátterében a gazdasági feltételek, a megélhetés alapjainak biztosítása is húzódik. Ezért alakította ki a szokásjog némely területen a poligámia intézményét. Tehát bármily különösnek is tűnik az európai gondolkodás felől közelítve, az iszlám kultúrkörben a többnejűség a ma divatos szóhasználattal élve, a szociális háló egyik szemének tűnik, hiszen ha egyenes ágon nem örököl vagyont a nő, akkor gondoskodni kell róla, magyarán el kell tartani. Akár többnejűségről van szó, akár többférjűségről hiszen a keleti társadalmakban erre is van példa, lásd Tibet esetét, ahol a nemek arányának mérlege a természetföldrajzi viszonyokból következően a nők javára billent,- a vallás azt a törvényei sorába emelte. Sok esetben azonban ez nem más mint egy elvi lehetőség a férj számára, amivel a modern gondolkodású férfi nem él. De nézzük az iszlám miként vélekszik a házasságról?