Stílszerűen a kávézási szokásokkal folytatom a sorozatot, a tea és kávé jó barátok, nem lehet őket szétválasztani.
A hagyományos kávézáshoz tartozik a török kávé fogyasztása, amit így vagy úgy mi is ismerünk odahaza, sokan zaccos kávéként emlegetik. Egyetlen egyszer kóstoltam életemben a törökországi ismerettségem előtt, na az borzasztó ízű volt és nem lehet egy lapon említeni az igazival.
Az igazit ilyen kis nyeles edényben készítik (ha jól tudom mi ezt hívjuk findzsának, míg törökül a kávéscsésze a „fincan”). A hideg vízhez keverik az egészen finomra őrölt kávét és már az elején hozzáadják a cukrot is, hogy ne kelljen később a zaccal együtt felkeverni. A kávézókban a pincér előre megkérdezi, hogy milyen édesen kéred. Ha forr, lekapják a tűzről, a habját leszedik és a kávéscsészébe teszik, mindezt többször megismétlik. Ha kész, hozzáöntik a kávét – a hab minősége a kávé készítőjének ügyességét mutatja (vagy inkább a kávé minőségét. Illik hozzá valamilyen édességet szervírozni, a lokum a legmegfelelőbb, ez egy jellegzetes török édesség (lásd a képen).
Egy kiadós ebéd vagy vacsora után isteni tud lenni a jól elkészített török kávé, bár semmi sem hasonlítható a jó öreg „feketéhez”, bevallom, nekem az az igazi. Itt keleten természetesen a török kávé a legnépszerűbb, de azért sok helyen lehet kapni eszpresszót, nescafét vagy tejes kávét. A macchiatoval óvatosan kell bánni, az elvárásaink sokszor túl nagyok. De minket sem ejtettek a fejünkre, jól fel vagyunk idehaza szerelkezve kotyógókkal, erről viszont egy korábbi bejegyzésemben írtam.
A török kávé fogyasztásához szorosan kapcsolódnak bizonyos szertartások, úgymint lánykérés. A lánykéréskor a menyasszony-jelölt saját kezűleg kell, hogy elkészítse és felszolgálja a kávét a kérőnek és a vendégeknek. A hagyomány szerint ha só kerül a kérő kávéjába, az a menyasszony-jelölt beleegyezését jelenti és a kérőnek bizony szó és arcrángás nélkül fel kell hajtania a nedűt. Én kipróbáltam, a kedvesem hősiesen megtette, amit meg kellett. Valamikor a só odahaza is hagyomány volt lánykéréskor, a Bácskában vannak kémeim, akik meséltek róla.
TéDé