1. A török ember: Egyedül, egymagában elmélázó, szívesen üldögél például a vízparton, és mereng. Társaságban azonban megváltozik: hangos lesz, életvidám, de mindig udvarias. Nőkkel szemben rámenősen udvarias… A barátságot roppant komolyan veszi. Más vallásúakkal szemben megértő – egyedül az ateizmussal nem illik dicsekedni, azt ugyanis nem fogadják el. „Mindegy, hogy milyen vallású vagy, csak legyen Istened. Egy az Isten” – teszik hozzá.
2. Nők, gyerekek: A család rettentően fontos dolog az életükben – a szokásos piknikekre például a csecsemőtől a nyolcvanéves nagymamáig mindenkit kivisznek, mindig együtt töltik a hétvégét a (gyakran népes) családok. A török nők nincsenek lefátyolozva vagy elkülönítve, igaz, fejkendőt hordanak. A gyerekek elevenek, semmi sem tilos számukra, a nagyobbak mégis elképesztően udvariasak és tisztelettudók.