Isztambul utcáit járva lehetetlen nem észrevenni, milyen hangsúlyos szerepet kapnak az ételek. Járjunk bármerre, bakkal biztos lesz ott: egy kis sarki üzlet, kínálatában az alapvető élelmiszerekkel és szendviccsel – frissen sült kenyérből. És vannak a büfék, ahol melegszendvicset és frissen facsart narancslét kínálnak. Aki pedig meg akarja adni a módját és asztalnál ülve kíván étkezni, házias ízeket talál a bisztrókban. Ezek a helyek egész évben nyitva vannak, de találunk olyan utcai árusokat is, akik kimondottan szezonális, az adott évszaknak megfelelő finomságokat kínálnak.
Van, aki édesen szereti – a salep
Amint leesik az első hó, árusok kiáltását visszhangozzák az utcák: Saaaleeeep! Booooza! Még nem is látszik, de már hallható, hogy közelít a salepçi, aki kerekes kocsijáról, forró rézüstből kínálja az édes salepet, fahéjjal megszórva.
Április-májusban Anatólia-szerte nyílik a rózsaszín virágú ún. anatóliai orchidea, ennek és más orchideaféléknek a szárított gumóját őrlik porrá. A hagyományos receptúra szerint ebből készül az aromás ital, mely remek ellenszere a mogorva napok szürkeségének.
Ahol érdemes salepet inni:
- Kadıköyben Ali Usta (Ali mester) Moda utcai fagylaltozójában híresen hosszú szokott lenni a sor nyáron. Télen jóval kevesebb a vendég, és az itt kínált salep legalább olyan finom, mint a fagylalt.
- A Yeniköy kávézót (Yeniköy Kahvesi) levelekkel fedett lépcsősoron át közelíthetjük meg. Valódi oázis ez a város közepén, ahol a Boszporusz látványával együtt élvezhetjük a salepivás relaxáló pillanatait.
Boza–a tiltólistás élvezet
A bozát általában este árulják – a bozacı hívó szavára előbújnak az emberek otthonaikból, hogy vegyenek ebből a különleges, tápláló italból. A bozát Isztambulban a Vefa Bozacı cég tette ismertté, mely Vefáról, Isztambul egyik kerületéről kapta nevét, ahol 1876-ban üzletet is nyitottak. Kapható boza az utcai árusokon kívül városszerte több üzletben is, ezt a cégnév jelzi. Itt többnyire hatalmas márványtartályokban tárolják az italt, hogy hidegen tartsák. Ez különösen fontos, a boza ugyanis erjesztett kölesből készül (ezáltal leheletnyi alkoholtartalma van, kb. fél százalék). Ha túl meleg helyen tartják, ecetes ízű és szénsavas lesz.
A boza sűrű, szemcsés, enyhén édes folyadék. Ezt is fahéjjal megszórva, pörkölt csicseriborsóval tálalják. Evlija Cselebi, a 17. század híres utazójacsak Isztambulban 300 bozaárusító helyet jegyzett fel. IV. Mehmed szultán halálbüntetéssel sújtotta azt, akit bozaiváson értek – akkoriban magasabb volt az ital alkoholtartalma –, de szerencsére nem sikerült kiirtani a bozaivás szokását. Bulgáriától Anatólián a sztyeppe türk államain át egészenKínáig sokáig része volt a boza az étrendnek. Probiotikum – és vastartalma magas, miként kalóriaértéke is. Ha nincs elegendő takarmány, tevéknek és más állatoknak is adják.
Sült gesztenye
Az égő szén és a sült gesztenye illata eggyé olvadva teríti be az őszi-téli Isztambult. Minden sarkon található kestaneci (sültgesztenye-árus), akik ponyvás standjuknál állva kínálják a forró gesztenyét. A sült gesztenye nem csak édes zamatával melegít fel, de a forró tasaknál hatásosabb kézmelegítő aligha akad.
A szelídgesztenye fa Törökország fekete-tengeri régiójában őshonos. Így érthető, miért olyan hatalmasak a gesztenyék szemben azokkal, melyek Észak-Európában találhatók. Úgy tartják, a rómaiak étrend-kiegészítő gyanánt hozták be hadseregeik számára. Az eldobott gesztenyék gyökeret eresztettek, és gyönyörű fákká nőttek. A gesztenye kemény, tartós és olcsó faanyag, időjárásálló, a fekete-tengeri partmenti házak nagy része is ebből épült, míg a beton át nem vette szerepét.
Olyan gesztenyét is találhatunk, amelyet cukorszirupban főznek meg, majd gyakran csokoládéba is mártják.A Divan Hotel cukrászdája Taksimban sokféle édességet kínál, ennek az ínyencségnek a rajongóit is odacsalogatva. A Vefa Bozát nagyobb szupermarketekben is kapni lehet, de a legvarázslatosabb az utcai árusnál, aki házhoz hozza a finomságot azoknak, akik meghallották kántálását a korai estén.
Forrás: theguideistanbul.com
Fordította: Fejes Edit – Türkinfo