A tea (Camellia sinensis) eredetileg Kínából származik. És esze ágában sem volt Anatóliába jönnie. De valahogy mégis a törökök nemzeti itala lett.
A kínaiak ügyesek voltak, mert nem akarták elárulni a tea titkát. Sőt! Még rá is dolgoztak arra, hogy a fantáziadús európaiak mindenfélét kitaláljanak róla. Pl. az ezerméter magas teafák, amelyeket idomított majmok szüretelnek.
Persze a nyugati civilizáció mindent megpróbált, hogy a teát kivegyék a kínai monopóliumból. Nem spóroltak a legvadabb elképzelésekkel sem. A keleti civilizáció pedig nem spórolt a hasfogással és a röhögéssel. De végül csak sikerült a teacserjéket máshol (főleg európai érdekeltségű területeken) elültetni. És szépen megkérni, hogy nőjenek ki. És a növény hallgatott rájuk, majd szépen megnőtt.
Ugyanis a tea nagyon kényes növény. És nemcsak hogy nem nő meg akárhol (és most nem csak az Antarktiszról beszélünk, hanem pl. az Oktogonról), hanem a jó minőséghez speciális hely is szükséges.