Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban: Szulejmán, Hürrem, Rüsztem, Mihrimah

Török levelek – Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban

Szulejmán, Hürrem, Rüsztem, Mihrimah

Amikor 1555 januárjában Busbecq lovag megérkezik Konstantinápolyba, a szultáni család olyan drámájába csöppen, melynek nem mellesleg a világtörténelemre is fontos hatásai vannak. A hárem intrikáiba enged bepillantást sorozatunk alábbi része is, ahol Szulejmán feleségének, Hürremnek és a szultán vejének, Rüsztemnek a Szulejmánnak Mahidevrantól származó fia, Musztafa elleni cselszövéseiről olvashatunk. 

Sorozatunk előző részében láthattuk, hogy Busbecq Konstantinápolyban állomásozó követtársaival, Verancsics Antallal és Zay Ferenccel történő találkozása után megemlékezik arról, hogy a szultán – aki Perzsia elleni háborújával van épp elfoglalva Kis-Ázsiában – nincs a fővárosban, ahol csupán a város helytartója, Hadim Ibrahim pasa és a szultán nagyvezíri posztjától éppen megfosztott veje, Rüsztem pasa tartózkodik.

Családi viszonyok és viszályok

Rüsztem a szultán vejeként előbb 1544–1553 között, majd 1555-től 1561-ben bekövetkezett haláláig volt nagyvezír. De miért nem volt az 1553–1555 között? Alig érkezik meg Konstantinápolyba, Busbecq azonnal nekilát az igazság kiderítéséhez, melyhez hosszas kitérőkkel jut el. Így ír:

„Talán nem érdektelen e helyt elmondani, miért is lett Rüsztem hivatalából elmozdítva. Volt Szulejmánnak egy ágyasától, aki ha nem tévedek, boszporuszi volt, egy Musztafa nevű fia, aki akkoriban élete virágjában és katonai dicsőségének csúcsán élt.”

Az a bizonyos ágyas, akiről fenti idézetben Busbecq ír, Mahidevran Gülbahar. Róla annyit biztosan tudni, hogy valamikor 1500 körül születhetett; az már sokkal kevésbé bizonyos, hogy hol. Egyesek montenegrói, mások kaukázusi vagy éppen albán származásúnak vélik. Busbecq, ahogy látjuk, „boszporuszi” eredetűnek véli. Busbecq itt az antikvitásban meglevő hagyományt viszi tovább: amikor tehát Boszporuszról beszél, az ún. Kimmer Boszporuszra utal, melyet ma Kercsi-szoros néven ismerünk, s mely az Azovi-tengert köti össze a Fekete-tengerrel; keleti partja a Tamany-félsziget, nyugati partja a Krím. A kimmerek Hérodotosz szerint az i. e. 8-7. század körül a Kaukázustól és a Fekete-tengertől északra éltek; nevükből származik a Kimmer Boszporusz elnevezése is.

Az ókorban a Boszporuszi Királyság pedig történetesen a Kercsi-szoros körüli területeket foglalta magába – a görögből (Βόσπορος) a latinba átkerült Bosporus jelentése eredetileg ’szoros’. Az európai Törökországot Kis-Ázsiától elválasztó, a Márvány-tengert a Fekete-tengerrel összekötő tengerszoros (a mai Boszporusz) elnevezése éppen ezért az antikvitásban – megkülönböztetésül a Kimmer Boszporusztól – egyebek közt Trák Boszporusz is volt.

Mahidevran Gülbahar (a Mahidevran név lehetséges jelentése ’kinek a szépsége soha nem csorbul’; Gülbahar pedig a gül ’rózsa’ és bahar ’tavasz’ szavak összetétele) és Szulejmán gyermekeként 1515-ben született meg Manisában Musztafa; a szultán legidősebb, felnőttkort is megért fia. Busbecq leírása következő részében hosszasan foglalkozik Musztafa és Szulejmán viszonyával, melynek drámai és egyben utolsó fejezete az, amikor Musztafát a szultán 1553. október 6-án megöleti. Busbecq az általa hallott információkat foglalja írásba; ennek alapján az a kép rajzolódik ki előttünk, hogy Musztafa halálában igen nagy szerepe volt Hürremnek, Szulejmán feleségének.

Cherchez la femme!

Hürrem valamikor 1502 körül születhetett; egyes források arra engednek következtetni, hogy egy ortodox pap lányaként látta meg a napvilágot, akit aztán fiatal korában elraboltak a tatárok – így került a szultán háremébe, vélhetőleg akkoriban, amikor Szulejmán 1520-ban szultán lett. Egyes még későbbi források szerint valahol a mai Nyugat-Ukrajnában, a 16. században azonban a Lengyel Királyság részét képező Kelet-Galíciában születhetett: Rohatinban, mely azzal büszkélkedik, hogy Hürrem szülővárosa, s mely kb. 70 km-re délkeletre található Lviv (Lwów, Lemberg) városától, szobra is áll.

Eredeti neve Alexandra vagy Anastasia (Nastia) Lisowska lehetett; a nyugati világban Roxolána (ill. ennek különböző változatai) néven is ismert. Utóbbi nevét annak köszönheti, hogy az antikvitás óta a mai Ukrajna területén élőket (ill. az onnan származókat, így Hürremet is) az időszámításunk első századában korábbi, a Don és Dnyeper vidékén levő szálláshelyükről a Duna alsó folyásához vándorló szarmata népről, a roxolánokról szokás volt e névvel illetni a középkori forrásokban is; ahogy azt a folytatásban látni fogjuk, Busbecq is így emlegeti. A nyugati forrásokban Roxolána néven említett Hürrem-Anastasia így e nevét szláv (ukrán, lengyel, rutén?) származásának köszönheti. A Hürrem név ezzel szemben perzsa eredetű: jelentése ’vidám’. Hürrem hamarosan Mahidevrant is háttérbe szorítva a szultán kedvenc ágyasává válik – Mahidevran és Hürrem között ennek következtében állandósulnak az összetűzések. Busbecq így ír a továbbiakról:

„Szulejmánnak azonban más gyerekei is voltak Roxolánától, akit annyira szeretett, hogy feleségeként tartott, és hozománnyal látott el, ami a törököknél a házasság biztos jele.”

Szulejmán valamikor 1534 körül valóban feleségül veszi kedvenc háremhölgyét, létrehozva számára a haszeki szultán címet, melyet ezt követően a szultánok feleségei viseltek (Mahidevran viszont nem). Az is igaz, hogy Hürremnek és Szulejmánnak számos közös gyermeke is született. Hürrem ilyen jellegű pozíciója a háremben az oszmán hagyományok ismeretében szokatlan volt még a kortársak szemében is:

„És ez bizony túlment a császárok korábbi szokásain, akik közül senki, kivéve az idősebb Bajezidet, nem lépett törvényes házasságra ágyasával. S amikor csatában legyőzetve feleségével együtt Tamerlán [Tamberlan] kezére jutott, számos elviselhetetlen dolgon ment át, de semminek látványa nem volt méltatlanabb, mint azok a csúfságok és becstelenségek, mellyekkel feleségét szemei előtt illették.  Erre emlékezve a császárok eddig mindegyike, akik Bajezidet a hatalomban követte, tartózkodott attól, hogy feleséget válasszon; hogy bármi is történjék, hasonló sorsot ne kellen elszenvednie, úgyhogy gyerekeket rabszolga állapotú nőknek nemzettek, akikre, úgy vélték, kevesebb sérelem hárulhat, mint a törvényes feleségekre. És valóban, a törökök nem becsülték kevesebbre az ágyasoktól és szeretőktől származó gyermekeket, mint a feleségektől születetteket, és e gyerekeknek nincs is kevesebb joguk apai örökségükre.”

A Busbecq által emlegetett idősebb Bajezid nem más, mint I. Bajezid, aki 1389-ben került trónra, kinek nevéhez olyan győztes csaták fűződnek, mint az 1389-es rigómezei, vagy az 1396-os nikápolyi ütközet. I. Bajezidnek azonban hamarosan sokkal komolyabb ellenféllel is szembe kellett néznie, kivel szemben végül alulmaradt: az 1402-es ankarai ütközetben Bajezid Timur Lenk (Tamerlán) fogságába esik, ahol nem sokkal később meg is hal; az oszmán állam pedig egy 1413-ig tartó interregnumba süllyed.

Busbecq e kis kitérő után visszakanyarodik eredeti témájához: Hürremnek 1521–1531 között összesen hat gyermeke született Szulejmántól, ebből öt fiú. Hürrem szándékai ezek után arra irányultak, hogy a Mahidevrantól született Musztafával szemben a trónt valamelyik fia számára biztosítsa.

Anyós és veje

Musztafa igen népszerű figura volt a maga idejében, így Hürremnek nem volt könnyű dolga terve végrehajtása során. Busbecq így ír:

„Kétség nem volt tehát, hogy Musztafát pedig kitűnő jelleme és alkalmas életkora miatt a hadsereg kegyéből és a nép választásából idősődő apja halála után a birodalom örökösének jelölik. Mostohaanyja viszont, hogy saját gyermekei számára a hatalmat biztosítsa, arra törekedett, hogy Musztafa erényét és életkori előnyét a házasság tekintélyével ellensúlyozza. Ez ügyben segítőként és tanácsadóként Rüsztemet használta fel, kivel neki közös volt sorsa, mivel Rüsztem az ő Szulejmántól fogant lányát vette el feleségül, úgyhogy egyiktől a másikat semmi nem választhatja el.”

A lány, akire fentebb Busbecq is utalt, nem más, mint Mihrimah szultána (1522-1578), Hürrem és Szulejmán egyetlen közös lánya, aki 1539-től Rüsztem felesége. Mihrimah (nevének jelentése: Nap és Hold) a nyugati világban Cameria néven is ismert volt; nálunk Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művének egyik szereplőjeként is felbukkan, Szulejmán lányaként és „Rustán bég”, azaz Rüsztem pasa feleségeként, Cumilla néven. Mihrimah a nevét saját anyja, Hürrem kérésére kapta: Szulejmánnak először nem sokkal azután mutatják be, hogy a szultán hazatér Rodosz szigetének meghódításából.

A későbbiekben Mihrimah sem volt éppen jelentéktelen figura a Fényes Porta 16. századi történetében: anyja 1558-as halálát követően hatalma egyre nőtt a szerájban, apja 1566-os halálát követően pedig fivére, az új szultán, II. Szelim uralkodása alatt válide szultánaként is működött – a válide szultánák hosszú listáján ő volt az egyetlen, aki nem a szultán anyjaként kapta ezt a címet.

A folytatásban Busbecq írását olvasva az öröklés körül kialakult konfliktus további elemeiről olvashatunk.

Felhasznált források:

Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595

Augerius Gislenius Busbequius: Legationis Turcicae Epistolae quattuor – Oghier Giselin van Boesbeeck: Vier brieven over het gezantschap naar Turkije

Bernard Lewis: Isztambul és az oszmán civilizáció. Gondolat, Budapest, 1981

Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán. Gondolat, Budapest, 1974

Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748

Matuz József: Az Oszmán Birodalom története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990

Tardy Lajos: Régi magyar követjárások Keleten. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971

The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005

Képek forrása: wikimedia.org

Horváth Krisztián – Türkinfo