Szinte nyomtalanul tűnt el a 145 éves török uralom Budán

Monumentális kötetben ismerheti meg Budavár török kori történetét.

A budai Vár teljes történetének modern, összefoglaló, monografikus elemzésével sokáig adós maradt a történettudomány. Ezt a hiányosságot pótolja a Batthyány Lajos Alapítvány által kiadott négyrészes Budavár története sorozat, amelynek a török korral (1526–1686) foglalkozó kötetét mutatjuk be cikkünkben.

A monumentális, közel ötszáz oldalas könyv a Budapesti Történeti Múzeum közreműködésével, tudományos igénnyel íródott, de a szakma mellett a nagyközönség számára is kifejezetten érdekes lehet. A gazdagon illusztrált kötet szerzői Papp Adrienn történész, régész, turkológus és Sudár Balázs történész, turkológus.

Buda a középkori Magyar Királyság egyik legvirágzóbb városa, egyben kormányzati központja volt. Története II. Lajos mohácsi vereségét és halálát követően radikális fordulatot vett. Szülejmán 1526-os érkezésével kezdődtek a változások, amelyek egy zűrzavaros, harci cselekményekben gazdag időszakot követően Buda 1541-es török kézre kerülésével egyértelmű irányt vettek. Az addig dinamikusan fejlődő polgárváros és uralkodói székhely egy határszéli tartományi központtá vált, bár kiemelten fontos szerepet játszott a török kor 145 éve alatt.

A középkori Buda békés életet élt, a törökök első, 1526-os érkezésével azonban egy hadjáratokkal, ostromokkal és falakig hatoló portyákkal teli időszak köszöntött be. A város egy védelmi övezet központi erődítményeként szolgált, így mindennapjait a katonai készültség határozta meg. Ennek hatása például abban is megmutatkozott, hogy az oszmánok leginkább a falak javítására, korszerűsítésére, a védelmi rendszer kiépítésére fektették a hangsúlyt, nem pedig polgári épületek felhúzására. A 17. század végére Buda tulajdonképpen egy erődvárossá alakult, amely képes volt a kor legnagyobb európai hadseregeinek ellenállni.

Ami a középkori épített örökséget illeti, a felsőváros, a mai Várnegyed esetében nem történt jelentős beavatkozás. A hódítók használatba vették az épületeket, adott esetben kissé a saját képükre formálták, de nem pusztítottak, illetve nem is adtak hozzá sokat a meglévő városképhez. A legfontosabb új építmény a későbbi karmelita kolostor helyén álló pasák palotája lehetett, amelynek csak régészeti nyomai maradtak ránk. A felsőváros ennek ellenére keleties külsőt öltött, hiszen a török szokásokhoz híven a boltosok, mesteremberek üzletei, műhelyei az utcán kaptak helyet, így a mai Dísz tér és Szentháromság tér közötti rész úgy festett, mint egy bazár.

Részletek>>>