Szeldzsuk kőfaragás

Az anatóliai szeldzsuk építészet egyik feltűnő jellegzetessége az épületek külső felületének, portáljának, vagy akár teljes homlokzatának erőteljes, nagy méretű kőfaragványokkal való díszítése.

A nagyobb dzsámik, a medreszék és a karavánszerájok bejárata komoly hasonlóságot mutat; kőfaragványokkal gazdagon díszített monumentális portálok, csúcsíves kapunyílások. A díszítés motívum rendszerét és stílusát illetően azonban területenként jelentős különbségek figyelhetőek meg. Divrigi, Sivas és Erzurum körzetében a magas reliefek, míg a Közép-anatóliai városokban, mint Konyában és Kayseriben a felületből kevéssé kiemelkedő, alacsony reliefek alkalmazása volt gyakoribb.

Az iráni Nagy-Szeldzsuk építészet tégla használatával szemben az anatóliai szeldzsuk művészet a kő alapanyagot részesítette előnyben. A kőből való építkezés valószínűleg a helyi örmény és grúz hagyományok felhasználásán alapult. A korai 13. századi építményeken szögletes kúfi feliratokat, geometrikus mintázatot, rozettákat és ún. muqarnasz motívumot alkalmaztak. A 13. század közepe után stílusbeli váltás következett be, elburjánzó növényi motívumokkal, a kúfi írást pedig a nesih stílusú feliratok váltották fel.

Folytatás >>>

Forrás: gepeskonyv.btk.elte.hu