Szeldzsuk kerámiaművesség

Fali csempével, vagy mázas téglával általában a belső tereket díszítették. A legszebb fali csempe díszítmények Konyában, a mázaskerámia-gyártás akkori központjában találhatóak. A színhasználat a kékre, fehérre és feketére korlátozódott, a mozaikszerűen kirakott csempék általában geometrikus mintázatot alkottak.

Az alkalmazott technika perzsa, a motívumok kínai, vagy Közép-ázsiai eredetre vezethetőek vissza. A leginkább díszített felületek az ajtóbejáratok, a kupolák záróköve, és a mihráb-fülkék voltak. Egyes kivételes esetekben, mint például az  erzurumi Çifte Minareli medresze  esetében kék-fehér mázas téglákkal is kiegészítették a minaret téglából rakott geometrikus mintázatát.

Az ún. luxus-kerámiát a fali csempék egy speciális csoportja jelenti. E darabok nagy mennyiségben Konyában, a palotában, II. Kılıç Arslan 1156-1192 között épített pavilonjában, illetve a szeldzsuk szultánok I. Alaeddin Keykubad által emelt (1236) nyári rezidenciájában; a Beyşehir melletti Kay Kubadabadban kerültek elő; ismereteink szerint csak a palotákban alkalmazták őket. A csillag, illetve a nyolcszögletű formák összeillesztésével kialakított felületen kék alapon fehér, arany, fekete és piros színű díszítés jelent meg, de nem volt ritka a lüszter technika használata sem.   A kubadabadi palota tróntermének és a hozzá csatlakozó kamrák  két méter magasságig csempékkel borított   falain vadászkutyák, antilopok, hegyi kecskék, lovak, medvék, madarak jelentek meg színpompás természeti környezetben. Különleges csoportot képeznek a kubadabadi palota legtöbbször „török ülésben” ülő, a szultáni udvart megjelenítő, emberalakos fali csempéi.

Folytatás >>>

Forrás: gepeskonyv.btk.elte.hu