Szabó Magda és Isztambul

Alig pár percre a lakástól legalább 80 könyvesboltot találni. Sőt, egész könyváruházat is, benne könyvutcát. Rengeteg apró bolt van, ahol más-más típusú könyveket találni. Persze van némi átfedés, de mégiscsak minden boltnak megvan a saját témaköre, és hangulata. Olyannyira, hogy olyan bolt is van, aminek a tetőterén kellemes kávézóba ülhetünk, és nézhetjük, miként balettoznak a kikötésre készülő hajók. A törökök, elmondásuk szerint, nem olyan nép, amelyik sokat olvas (szerencsére Sema családja könyvrajongó). Bár így is a 70-80 milliós lakosságból van bőven annyi olvasó, akiért érdemes könyvet nyomtatni. Azt hiszem, ez örök probléma lesz Magyarországon, hogy a tízmilliós lakos (és a további határon túl (nekem azok már határon innen) élők) sose lesznek annyian, hogy a könyvnyomtatás gazdaságos legyen. És persze, 1-2 kivételtől eltekintve, akik benne vannak a könyvüzletben, azok gondoskodnak, hogy se az írónak, se az olvasónak ne legyen jó, az elektronikus könyvek pedig sose legyenek legálisak…

Törökországban minden jel szerint van elég olvasó, hogy olyan könyvek is nyomtatásra kerüljenek, amiről Magyarországon még álmodozni sem lehet. Ilyenek pl. a számítógépes szakkönyvek. Hihetetlen mértékű választék van, és még a kevésbé ismert programokról is elég vastag könyveket találni. Legnagyobb örömömre, kedvenc írom, Terry Pratchett könyveiből is találtam pár polcra valót. Olyanokat is, amiket még nem adtak ki Magyarországon. Ideje lesz jó alaposan megtanulni törökül… 🙂 Kíváncsiságképpen rákérdeztünk az eladónál, hogy Szabó Magda könyvet találunk-e. Azt mondta, hogy persze, majd levett kettőt a polcról (Pilátus, Az ajtó). Megvettük mindkettőt.