Sipos János törökségi gyűjtései

A magyar őstörténet nyelvi és zenei szempontból sajátos kettősséget mutat: a nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik, míg a népzene számos honfoglalás előtti rétege törökségi népekhez kapcsolódik. Ez a jelenség korán felkeltette népzenekutatóink figyelmét, és komoly összehasonlító munka indult meg, csak a legjelentősebbeket említve: Kodály Zoltán elsősorban cseremisz és csuvas párhuzamokat mutatott be, Bartók Béla egy kisebb anyagból vont le máig érvényes következtetéseket Anatólia népzenéjéről, Vargyas Lajos a Volga–Káma-vidék népzenéjének nagy ívű történeti áttekintését végezte el, Szabolcsi Bence hatalmas mennyiségű dallam áttekintése után még szélesebb nemzetközi zenei összefüggéseket mutatott ki.^[1] Paksa Katalin a kis hangterjedelmű, négy- és ötfokú dalaink keleti rokonságát vizsgálta, Dobszay László maga valamint Szendrei Jankával együtt újszerű szemlélettel kezelve a magyar népzenei anyagot, többek között a sirató és a pszalmodizáló stílus nemzetközi áttekintését végezte el.

Az általam vizsgált törökségi népek: anatóliai és bulgáriai törökök, azerik, észak-kaukázusi és törökországi karacsáj-balkárok, dél-nyugati és mongóliai kazakok, türkmének, üzbégek és kirgizek.

A magyar népzenekutatás legnemesebb hagyományainak megfelelően az elméleti vizsgálatok mellett terepmunkákkal hitelesített kutatások is folytak és folynak ma is. Ezek közül a jelen weblap szemszögéből a legfontosabb Bartók Béla 1936-os anatóliai gyűjtése, Vikár László és Bereczki Gábor 1957–1978-as Volga–Káma–Bjelaja-vidéki kutatása ^[3] valamint talán szerénytelenség nélkül ide sorolhatom 1987-től végzett törökségi népzenekutató munkáimat.

A fenti kutatássorozat célja kezdetben a magyar népzene keleti kapcsolatainak feltárása volt, ez fokozatosan a soknemzetiségű Volga–Káma–Bjelaja terület areális népzenei kutatásává, majd a magam munkáival a hatalmas eurázsiai területen élő török nyelvű népesség népzenéjének összehasonlító vizsgálatává szélesedett. Eközben a magyar őstörténeti vonatkozások vizsgálata sem szakadt meg.

A törökségi népzenék kutatását indokolja, hogy ezek a népek régóta játszanak kiemelkedő szerepet Ázsiában, és népzenéjük összehasonlító feltárása nélkül Eurázsia zenei világának megértése nem lehetséges. Még érdekesebbé teszi a vizsgálatot, hogy e zenék bámulatos sokszínűséget mutatnak, mi több, a köztük levő összefüggések alapvetően eltérnek a nyelveik közötti viszonyoktól.

A munka során kirajzolódott a Kínától Kelet-Európáig terjedő, török nyelvű népek lakta hatalmas terület egy részének népzenei térképe. Kijelenthető az is, hogy ilyen kiterjedt terület hasonlóan elemző, összehasonlító természetű és terepmunkán alapuló népzenei vizsgálatára ezen a vidéken korábban nem történt kísérlet.

Kutatásom távlati célja a törökségi népek és az őket körülvevő népek népdalainak zenei szempontok szerinti rendezése és összehasonlító bemutatása. Ennek megfelelően a hangszeres népzenét, a hivatásos és félhivatásos előadók repertoárját, a legújabb népzenei rétegeket vagy a műzenét a weblapon csak ritkán, esetlegesen érintem, és a zene kulturális, szociál- antropológiai vonatkozásai is csak ritkán szerepelnek.

A török nyelvű népek nyelvei között szoros a kapcsolat, de népzenéik alapvetően különböznek egymástól. Ez valójában nem is meglepő, mert e népek mindegyike legalább részben eltörökösödöttnek tekinthető, és a szubsztrátum(ok)on keresztül számos nem török néppel állnak genetikus és kulturális kapcsolatban. Így kutatásom közvetve a kultúrájuk, nyelvük és történelmük révén összekapcsolódó török nyelvű népeken kívül a velük szomszédos, illetve az általuk részben beolvasztott népekre is kisugárzik, megteremtve az alapot egy későbbi, még szélesebb körű eurázsiai összehasonlító népzenei vizsgálathoz.

Folytatás és további érdekességek: zti.hu