Şebnem İşigüzel: Átváltozások

Vajon vannak életeken átívelő vonzalmak? Török szerzőket bemutató sorozatunkban Şebnem İşigüzel prózáját olvashatjátok Schmidt Szonja fordításában.

„… Olyan, mintha az összes felhő leszállt volna a földre. Még a gyerekeim arcát is alig tudom kivenni. A téren tumultus van. Nehéz haladni, folyamatosan nekimegyek valakinek. Az arcomat apró esőcseppek verik. Hideg van. Csak sikerüljön áttuszkolni magunkat ezen a téren és kijutni a tömegből, a végén két diadalkapun át apró utcákba érünk. Igaz, a kikötőben talán meg sem találom a hajót, amivel el akarunk innen menni. Rengeteg új árbócos érkezett a városba, rabszolgákkal… Mielőtt odaérünk, még egyszer be kell mennem a templomba. Könyörögnöm kell Istenhez, ne jusson ez a gyönyörű város a muszlimok kezére. Már korábban is ostromolták, de eddig még nem sikerült bevenniük. A mostani uralkodójuk viszont sokkal erősebb, mint a régiek. Győzelmet győzelemre halmoz, senki nem tudta eddig térdre kényszeríteni. Állítólag van egy álma, mégpedig az, hogy bevegye a városunkat. Imádkoznom kell: ne essen el ez a szép város, ahol a gyermekeimet a világra hoztam; és ne váljanak az itt élők a muszlimok rabszolgájává! És azért is imádkoznom kell, hogy hazatérhessek a szülőföldemre, és ezt a helyet többé csak az álmaimban lássam. A felhők mögül azonban hirtelen előbukkan a férjem. A gyerekek megölelik. Meg fogja akadályozni, hogy elmenjünk. Visszafordulok, nem vagyok képes elszökni. Hiszen ő a gyerekeim apja. Nem akarok többé az ő felesége lenni. Szerelmesen ragaszkodik hozzám, és ezzel eléri, hogy eltérítsen az utamról, még mondania sem kell semmit. Hazáig nem beszélünk. Átkozott legyen a hallgatása, mellyel kínoz engem. Átkozott legyen…”

Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz…

– Jó reggelt! A hipnózis sikerült. Hogy érzi magát?

– Fáradtan.

A recsegő hangom a magnószalagon tényleg fáradt. Az ujjam jóformán megfagyott a diktafon gombján. Igaz volt, amit hallottam?

Kezdjük az elejéről. „…ezt a várost többé csak az álmaimban lássam. A felhők mögül azonban hirtelen előbukkan a férjem. A gyerekek megölelik. Meg fogja akadályozni, hogy elmenjünk. Visszafordulok, nem vagyok képes elszökni. Hisz’ ő a gyerekeim apja. Nem akarok az ő felesége lenni. Mielőtt odaérünk, még egyszer be kell mennem a templomba. Könyörögnöm kell Istenhez, ne jusson ez a gyönyörű város a muszlimok kezére. Már korábban is ostromolták, de eddig még nem sikerült bevenniük…”

Amit a hipnózis során az orvosomnak mondtam, az nem a jelennel kapcsolatos.

Folytatás

Forrás: 1749.hu