Saygın Ersin: Az Ízek Szultánja

Beleolvasó

A Szakácsmester elkezdte a töltött almák fedeleit lezárni, és szép sorban a tálcára rendezte őket. A keze dolgozott, de gondolatai még mindig a sötét szoba ajtaja előtt időztek, oda figyelt. Még nyitott szemmel is csak a lány utolsó pillantásai lebegtek a szeme előtt. Azóta is azon gondolkodik, hogy telt el az a nap. Ahogy oda-vissza járkált a két konyha között, valahányszor elhaladt az ajtó előtt, lelassította a lépteit, és hegyezte a fülét, de hiába. Egy hangot, egy lélegzetvételt sem hallott, még a legkisebb zörej sem szűrődött ki odabentről.

Végül leszállt az éj, és a Gyönyörök Kastélya ismét átadta magát a villákból felhangzó vidám kacagásnak és kéjes kiáltásoknak. A Szakácsmester gondolatai még mindig a lány körül jártak. Megborzongott, amikor arra gondolt, milyen hideg és sötét volt az a szoba, a lánnyal együttérezve ő is fázott és félt. Aztán egy aprócska kis ötlet szikrázott fel az agyában. Hogy ne ébresszen fel senkit, még a sarujába sem bújt bele, lábujjhegyen lépkedve hagyta el a hálót, és elindult a nagykonyha irányába. A magas ablakokon beszűrődő holdfény segítségével, de leginkább tapogatózva megtalálta az egyik zsákot, amelynek alján még maradt néhány csicseriborsó, kiürítette a tartalmát egy zugba, megvárta, amíg a földön csörgedező csicseriborsószemek zörgése abbamarad, majd lábujjhegyen újra elindult a sötét ajtó felé.

A zsákkal a kezében a Szakácsmester egy darabig hallgatózott. Amikor nem hallott semmi hangot, az ajtóhoz tapasztotta a fülét, de a legcsekélyebb neszt sem érzékelte odabentről. Megijedt… Már korábban is volt, hogy félt, sőt, hogy rettegett, de ezúttal ez valami egészen másfajta borzongás volt. Egy remegő hang belülről azt súgta, mi van, ha történt valami? Be akart kopogni az ajtón, de tartott a zajtól, ezért inkább nem tette. Kétségbeesetten elkezdte a zsákot az ajtó alá csúsztatni. Olyan csend volt, hogy még a fadeszkákon súrlódó durva szövésű vászon zizegése is fülsértő volt.

Folytatás

Schmidt Szonja Emese fordítása