Rodostó: a törökországi magyar emigráció finom szövete

A Márvány-tenger partján fekszik az a város, ahol Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen, távol a hazájától, 300 év elteltével, ma is él. Rodostó emlékezete finom szövetként tartja fenn a magyar emigránsok emlékét. Rákóczi ebédlőpalotájának ablaka előtt még most is ugyanúgy feszül a tenger, ám a Magyar utca már egészen más képet mutat. Ali Kabul, a Rákóczi Emlékmúzeum igazgatójának útmutatásával fél nap alatt végigjárhatjuk a rodostói emigráció máig látható emlékeit.

Ali Kabul közel 40 éve igazgatja a múzeumot, ott volt az épület 1980-as évek elején történő felújításánál. Ali a magyar szakemberektől kezdett magyarul tanulni, ekkor kezdett érdeklődni a magyar nyelv és az épülethez köthető történelem iránt. A felújítás elkészülte után őt kérték fel, hogy gondozza az múzeumot, amit azóta töretlen lelkesedéssel végez: részt vesz a rendezvények szervezésében, lebonyolításában, tolmácsol, és vele találkoznak a múzeum látogatói is. Mindig mosolyog.

A magyar turisták ma már nem buszokkal érkeznek Törökországba, így Rodostó sem esik útba, hogy pihenéssel egybekötve megnézzék a Rákóczi Emlékmúzeumot és a többi emlékhelyet. Mit kap az, aki mégis felkerekedik, és ellátogat Rodostóba?

II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem és bujdosó társainak törökországi emigráns éveiről mindenki tanul a történelem órákon. Az emigráció tagjai III. Ahmed szultán támogatásával érkeztek a 18. században, Rákóczi fejedelem 15 évet élt Rodostóban, egészen az 1735-ben bekövetkezett haláláig. A szultán 24 házat, földet és testőröket adott az emigránsoknak.

A magyar emigráció közössége, gróf Bercsényi Miklós, gróf Forgách Simon, gróf Esterházy Antal, gróf Csáky Mihály, Mikes Kelemen, csak hogy az ismertebb neveket kiemeljem, mély nyomot hagytak a település történetében és emlékezetében. Ők voltak a madzsarok, ahogy a török mondja, a Madzsar utcában éltek, és a máig fennmaradó nyomaikat tudja végig látogatni, aki néhány órát a városban tölt.

Ma Mikes Kelementől, Rákóczi fejedelem hű kamarásától tudjuk, hogyan éltek itt 300 évvel ezelőtt. Mikes képzelt nagynénjéhez írt fiktív leveleiben szép és tágas városnak írta le Rodostót, amelynek a szélén, az örmények lakta negyedben kaptak helyet. Konstantinápoly mindössze két nap alatt elérhető volt lóháton. A várost szőlőskertek, gyümölcsösök, zöldségeskertek, gyapotmezők, szántóföldek vették körül, a környező erdők vadban gazdagok voltak. Nem is beszélve a tengerről.

Hol érdemes kezdeni az emlékhelyek felfedezését?

A legfontosabb emlékhely a városban a Márvány-tengerre néző Rákóczi Emlékmúzeum, a városban bárkit kérdezel a Rakoczi Müzesi-ről, tudni fogja, hogy merre irányítson. Arra, a tenger felé, fent a dombon, szól majd az eligazítás.

Az épület Rákóczi Ferenc egykori ebédlőpalotája volt, neve onnan ered, hogy a fejedelem itt étkezett, és itt tartotta a tekintélyes méretű könyvtárát is. Mikes szerint Rákóczi nagyon szigorú napirend szerint élt, és ugyanezt követelte meg szűk udvartartásától is, rendszeresen találkoztak az ebédlőpalotában, és itt fogadta a vendégeit is.

Az épület nem csak azért különleges, mert a fejedelemhez kötődik, hanem ez a legrégebbi, még ma is álló építészeti emlék ebből az időszakból. A magyar kutatás a 19. század végén figyelt fel Rodostó jelentőségére. Thaly Kálmán követ 1889-ben számolt be először az ebédlőpalota állapotáról, és mindent megtett azért, hogy az akkor már romos épület megmenthessék. Erőfeszítéseit siker koronázta, a ház kincseit, berendezési tárgyait, szállítható famunkáit 1906-ban 29 ládába pakolták, és Kassára szállították, hogy a rodostói ház ott felépített másában állítsák majd ki. Rákóczi és társainak hamvait is ugyanebben az évben szállították haza, az akkor még Magyarországhoz tartozó Kassára, ahol végső nyugalomra helyezték őket.

A magyar állam végül 1927-ben vásárolta meg a rodostói ebédlőpalotát. Teljesen elbontották, és az eredeti állapotnak megfelelően építették újra. Így a városnak ez maradt az egyetlen még álló épülete, amely az akkori idők építészeti jegyeit viseli magán; mondhatjuk azt is, hogy egy 18. századi török családi ház akkoriban így nézett ki. Az épület ezért nagyon értékes a helyi közösség számára is. Az épületet 1933-ban avatták fel Rákóczi emlékmúzeumként, az épület az évtizedek során igazi magyar történelmi zarándokhellyé vált.

A múzeumból kilépve különleges látványt nyújt a tenger és az épület előtt felállított székelykapu kontrasztja, amelyet Mikes Kelemen emlékére avattak fel. Felületét növényi motívumok, virágok borítják, kívül török, belül magyar nyelvű, elhíresült felirata Mikes Kelemen törökországi leveléből származik: úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.

Milyen kincsek tekinthetők meg a múzeumban?

A kiállítás egyik legszebb kincse egy rózsafából, aprólékos gondossággal megfaragott karosszék, amely eredetije maga Rákóczi keze munkája. A fejedelem az intenzív szellemi munkát ellensúlyozandó sok időt töltött az asztalosműhelyében, és szívesen vette a kezébe az ecsetet is. Különleges még a korabeli konyha, ahol a bográcsok, fémedények utalnak rá, hogyan készültek a korabeli étkek, a források szerint a szigorú rendtartás az étkezésekre is vonatkozott, és Rákóczi csak szűk körben étkezett.

A földszinti és emeleti termekben tematikusan mutatjuk be a korabeli Európát és a fejedelem családi históriáját. Az első emeleti három szobában az 1703–11 közötti szabadságharccal ismerkedhetnek meg a látogatók, ott vannak a kuruc zászlók, címerek, a korabeli fegyverek. A legérdekesebb talán a második emelet, ahol az emigráció törökországi mindennapjaiba tekinthetünk be, még Mikes Kelemen berendezett dolgozószobájába is bekukkanthatunk. Bár nem ezen a helyen, de 41 éven keresztül írta fiktív leveleit elképzelt nagynénjéhez, a páratlan gyűjteményből tudjuk ma, milyen volt itt a magyar bujdosók keserédes élete.

A szobák közül az ebédlőszoba a legpatinásabb. Ide belépve olyan érzés, mintha egy szentélybe érkeznénk. Rákóczi Edirnében látott egy hasonló berendezésű szobát, és annak mintájára rendeztette be a sajátját, ő maga is sokat dolgozott a famunkákon. A faragott mennyezet, a festett virágmotívumok és az ólomüvegen beszűrődő fény, a tenger látványa különlegessé teszi, nem csoda, hogy a fejedelem itt fogadta a vendégeit is.

A Magyar utcát már Mikes is emlegeti törökországi leveleiben, most pedig valóban ez a hivatalos neve: Macar Sokağı.

Így van, az utcát már 300 évvel ezelőtt is Magyarok utcájaként emlegették a helyiek, 2006-tól hivatalosan is az a neve. A múzeumból kilépve, jobbra, felfelé visz az utunk, magunk mögött hagyva a tengert. Ez a híres Magyar utca, ahol valamikor gróf Forgách Simon és Rákóczi Ferenc laktak. Az ezredfordulón még öt álló házat mértek fel a szakemberek a környéken, amelyek közül azóta már csak egy áll, Esterházy Antal háza, a többit nem sikerült megmenteni. Az ingatlant a rodostói önkormányzat vásárolta meg, és terveik szerint a közeljövőben egy magyar kulturális központot fognak ott létesíteni. Rákóczi lakóháza a magyarok főutcájának végén állt, azzal szemben volt a kápolna, ahová imádkozni járt. A múzeumtól nem messze található Rákóczi csorgókútja, amelyet annak idején a fejedelem nagyobb fia állíttatott.

De nem csak Magyar utca van ám Rodostóban, hanem Rákóczi sugárút is: a múzeum előtti, Márvány-tenger felé néző utcát Rakoczi Caddesi-vé, vagyis Rákóczi sugárúttá nevezte át a rodostói önkormányzat. A múzeum mögötti utca pedig Mikes Kelemen nevét kapta meg.

Ha körbejártuk a múzeum épületét, merre tovább?

A következő állomáshoz mintegy 300 méter séta után érkezünk el. Itt találjuk meg a török nyomdászat atyjának, a székely származású Székely Ábrahámnak a fából faragott szobrát, akit a törökök İbrahim Müteferrikaként ismernek. İbrahim Müteferrika akkoriban követként és tolmácsként dolgozott, sokat segített a fejedelemnek, hogy közvetítsen közte és a porta között. A róla elnevezett parkban egy két és fél méter magas, székelyföldi tölgyfából készült szobor őrzi az emlékét. Az İbrahim Müteferrika Parkı-ban egy teázó is működik, a megfáradt utazó egy jó erős török teával frissítheti fel magát.

Innen folytatva utunkat a tengerparton, a Béke és Barátság Parkhoz (Barış ve Özgürlük Parkı) érkezünk. A parkban látható Rákóczi egész alakos ülőszobra, amelyet egy török szobrászművész készített, és 1994-ben leplezték le. A park központi látványossága az „Édes néném és Mikes Kelemen”-szobor, amelyet Mikes Kelemen emlékére fából faragtak. A háromalakos szoborcsoport egyike a Konstantinápolyban élő képzelt nagynéni, akihez Mikes a rodostói leveleit írta.

A városközponttól egy kicsit távolabb, Isztambul irányában, egy új városrészben található a Mikes Kelemen Park (Mikes Kelemen Parkı), amit 2012-ben avattak fel. Mikes Kelemen, Rákóczi Ferenc titkára és hű barátja 1757-től haláláig a rodostói magyar közösség başbuğ-ja, azaz vezetője volt. Bár 1761-ben, Rodostóban hunyt el, nem tudni, hová temették el, ezért a város ezt az emlékparkot avatta fel, ahol Mikes Kelemen jelképes sírját is kialakították. A sírkövön egy bronzrelief látható róla.

A városon kívül is vannak olyan helyszínek, ahol megfordult a fejedelem.

Rákóczi előszeretettel járt vadászni, de volt még egy kedvelt elfoglaltsága, ahová sátrakkal vonult ki, és minimum néhány napot, ha nem heteket töltött ott: az iszapfürdőzés. A város határában, mintegy 6 km-re Edirne irányában volt a Yarapsan iszapfürdő (Yarapsan çamuru), amelynek a helyiek gyógyhatást tulajdonítottak. A fejedelem a köszvényére keresett enyhülést, és bár Mikes ocsmány sárként emlegeti leveleiben, jó időben gyakran kimentek. Egészen az 1960-as évekig jártak oda a helyiek, éppen ugyanúgy, mint ahogy 300 évvel korábban a fejedelem. A főút bal oldalán, ahonnan néhány száz méterre volt a fürdő, ma egy márvány emlékmű jelzi, hogy a fejedelem és kísérete a gyógyulást kereste azon a helyen.

Ezen kívül van még egy távolabbi helyszín, ahol egyelőre nincs kihelyezve emléktábla sem. Ha Rodostóból a Dardanellák felé indulunk, mintegy 20 km után balra fordulva Avşar falucskához érünk. A falu határában fakad egy gyógyforrás, ahová szintén gyakran járt a fejedelem, hogy a gyógyvízzel kúráltassa magát. A ma Avşar içmesi néven ismert, gyógyvíz nátrium-hidrogén-karbonát tartalma enyhíti gyomorpanaszokat. Mikes Kelementől tudjuk, hogy a savanyúvizet, ahogy ő hívta, három napig kúraszerűen kellett fogyasztani, akkor tisztult meg a test, mint a kristály. Üstökben melegítették, mert melegen kellett inni. 

A rodostóiaknak mit jelent ez az építészeti és kulturális örökség?

A helyiek nagyon jól ismerik a múzeumot, és tisztelnek mindent, ami az emigrációhoz köthető. Ha megkérdezünk valakit az utcán, szinte biztos, hogy tudja, hol a múzeum, és ki volt Rákóczi. Egy ismerősöm mondta egy alkalommal, hogy a Rákóczi Emlékházat minden rodostóinak őriznie kell a polgármestertől az utcaseprőig, mert olyan az, mint a város vendégtoborzó szobája.

Idén június 6–9. között tartják az 55. Nemzetközi Cseresznyefesztivált Rodostóban, amelynek hagyományosan része a Magyar Nap is, amikor kulturális programokat szerveznek a múzeumnál és más helyszíneken. Ebben az évben milyen programokkal várjátok az érdeklődőket?

Idén június 8-án lesz a Magyar Nap, és bár a programot még nem hirdették ki hivatalosan, de az előző évekhez hasonlóan kiállítások, koncertek várhatók magyarországi fellépőkkel és vendégekkel.

Hogyan jött a Magyar Nap ötlete?

A rendezvény szervezése először 2000-ben merült fel, abban az évben alapítottuk meg a Rodostói Magyar Baráti Társaságot. A civil szervezet létrejötte után a tiszteletbeli konzul, Erdoğan Erken úr vetette fel, hogy miért ne szervezhetnénk egy magyar rendezvényt. Az első Magyar Napot végül 2003-ban tartottuk meg, amire ellátogattak a testvérvárosok, Kecskemét és Sárospatak elöljárói is, nagyon jól sikerült. Az egyszeri eseményből azután sorozat lett, idén 17. alkalommal emlékezünk, és várunk szeretettel minden magyar és nem magyar érdeklődőt.

K. Tengeri Dalma – Türkinfo