Pillantás a Galata-toronyból

Az İstiklal sugárúton jócskán elbóklásztuk az időt. Megéheztünk, jól el is fáradtunk a sok gyaloglásban, így beültünk a legközelebbi étterembe, és teletömtük a hasunkat fejedelmi „kumpírral” (óriási főtt krumpli, megrakodva minden földi jóval). Ez után felkerekedtünk és elindultunk, hogy még naplemente előtt vethessünk egy pillantást Isztambul lélegzetelállítóan szép panorámájára a Galata-toronyból.

A torony előtt hatalmas sor, cirka fél óra várakozás… Késő délutánra járt már az idő, ezért attól tartottunk, az orrunk előtt fognak bezárni, de szerencsére még épp sikerült bejutnunk.

Isztambul egyik legmeghatározóbb épülete ez az erős, robusztus torony, ami a Beyoğlu negyedben magasodik, és mindenünnen jól látható, kivéve, ha gyalogosan iparkodunk megközelíteni a szűk és meredek utcácskákon. A torony története elég mozgalmas. Az eredeti, vagyis a legelső torony még a bizánci időkben épült (528), majd a negyedik keresztes hadjárat idején megsemmisült (1202-1204). A genovaiak építették újjá 1348-ban, de az Oszmán Birodalom idején is többször átépítésre került. Hajdan a város legmagasabb épületének számított (kb. 67 m). Működött őrtoronyként, várbörtönként, vihar és tűz is pusztította, de végül helyreállították. Lecserélve a faszerkezeteket vasbetonra, immár biztonságosan látogatható. 1630-32 körül egy Hezarfen Ahmet Çelebi nevű muszlim tudós és feltaláló, innen, a toronyból kiugorva repülte át a Boszporuszt a saját maga alkotta szárnyakkal (melyeket Leonardo da Vinci tervei alapján készített) – és sikeresen landolt Üsküdarban, ahol szobrot is állítottak az emlékére.

Felértünk a toronyba és kiléptem a keskeny körfolyosóra…

Először is… le a kalappal Ahmet Çelebi előtt! Minden tiszteletem és elismerésem az övé! Óvatosan araszolgattam a falhoz lapulva, igyekeztem úrrá lenni tériszonyomon, majd lassan körbehordoztam a tekintetemet…A látvány teljesen lenyűgözött. Olyannyira, hogy a tériszonyomról is sikerült megfeledkeznem egy időre. Alattam Isztambul, a gyönyörűséges… az Aranyszarv-öböl, a Boszporusz, az Óváros… egyik ámulatból a másikba estem. Mindenki igyekezett a korláthoz nyomakodva elfoglalnia legjobb helyeket, hogy a legszebb képeket, a legtökéletesebb szelfiket készíthesse.Én többnyire maradtam a falnál… Nem időztünk sokáig a magasban. Alkonyodott. Vetettem még egy búcsúpillantást a naplementében tündöklő csodás panorámára, majd elindultam a lépcsőkön lefelé…

Küzmös Enikő – Türkinfo

1 of 18