Szép az az okfejtés, hogy az iszlám igenis összeegyeztethető a demokráciával, csak apró szilánkokra törik a valóság falán. Az egyetlen létező esélyt Erdogan török elnök a szemünk láttára veri szét.
Paradox módon épp az az Erdogan teszi most ezt, aki egykoron a megtestesítője volt a reménynek, hogy egy iszlamista gyökerű párt (a vezetésével működő AKP) lehet demokratikus, az európai kereszténydemokrácia mintájára. Az a Fethullah Gülen volt ebben ideológia támasza és politikai szövetségese, aki a legmérsékeltebb nemzetközi muszlim mozgalmat (Hizmet – jelentése szolgálat) vezette, vezeti, és olyan tanokat hirdet, mint a nagy vallások közti párbeszéd (a zsidókat is ideértve), a tudományos kutatás szabadsága, a szekuláris állam elismerése (ha az nem üldözi a vallást), a török európai integráció támogatása a hívők mindennapi életében pedig az altruizmus, a kemény munka és a tanulás fontossága. Az iszlám világnak oly nagy szüksége van az ilyen nézetekre, mint szaharai karavánnak a friss ivóvízre.
Csakhogy Gülen jelenleg önkéntes amerikai száműzetésben él, és Törökország a kiadatását kéri. Erdogannal még 2013-ban különbözött össze, az elnök azzal vádolta meg, hogy ő áll az AKP-t behálózó korrupciós botrány miatt nyomozást folytató török igazságszolgáltatás akciója mögött. Jelenleg a török hatóságok már azzal vádolják, hogy „terrorszervezete” áll a július 15-i sikertelen puccskísérlet mögött. Azóta több mint 36 ezer embert tartóztattak le, és 100 ezernél is többet bocsátottak el, főleg a török közszférából. A puccs ürügyén végrehajtott példátlan tisztogatás, amelynek során Erdogan mindennemű ellenségével egyszer és mindenkorra megpróbál leszámolni, egyértelműen a török demokrácia végét jelenti.
Forrás: ujszo.com