Neşet Ertaş halálának évfordulójára: a csalogány nem énekel többé…

Törökország egyik legnagyobb zeneművésze, Neşet Ertaş, 2012. szeptember 25-én, 74 éves korában hunyt el rákbetegségben. Csodálói és rajongói világszerte emlékeznek erre a szomorú napra.

Neşet Ertaş 1938-ban született a közép-anatóliai Kırşehir tartományban. Apja, Muharrem Ertaş, egy abdal – vándorló népi énekes – tanította Neşetet a bağlama népi hangszer játékára, később megtanult hegedülni is. Fiatal korában Anatólia-szerte vándorolt apjával, zenészként lépett fel mellette lakodalmakban és más ünnepi összejöveteleken. Már kisgyermekként igazi művészi tapasztalatokra tett szert.

Pályafutásának első lépései Isztambulban

Neşet 14 éves korában Isztambulba ment, hogy dolgozzon és még több pénzt keressen. Ott minden munkát elfogadott, amit ajánlottak neki. Mialatt dolgozott, nem hanyagolta el az éneklést sem, kollégái és munkatársai csodálták énekhangját és játékát, amelyet később egy hanglemezkiadónak is megmutatott. Tehetsége gyorsan meggyőzte őket, 1957-ben jelent meg első hanglemeze a „Neden garip garip ötersin bülbül” (Ó, csalogány, miért énekelsz oly szomorún) című népdallal. Ertaş nem sokkal később a Beyoğluban, az akkor nagyon híres kaszinóban lépett fel, amivel aztán elkezdődött a legendás életút.

Élete Németországban

Egyre több lemezt készített és koncertjeinek száma is jelentősen megugrott, egy-egy városban egymás után 6-7 alkalommal lépett fel. Neşet Ertaş valóban egy legenda volt, igazi népénekes, aki hangjával és bağlamajával megdobogtatta az emberek szívét. Katasztrófának bizonyult számára, amikor 1978-ban megbénultak az ujjai, és a betegség következményeként munkanélküli lett. Nem törődött bele, kiutat keresett. A lehetőséget a gyógyulásra Németországban találta meg, ahová családjával utazott el és sikeresen kezeltette betegségét. Nem tért vissza azonnal Törökországba.

Helyben próbálta nevét ismertté tenni, amire nem kellett soká várnia. Rendszeresen látogatta az esküvőket, kaszinókat és más zenés helyeket a törökök lakta negyedekben, az ott élő törökök gyorsan megkedvelték. Zenéjével, amelyek Anatóliát idézték meg, identitást nyújtott a németországi törököknek, és enyhíteni tudta a hazájuk utáni kínzó vágyakozásukat. Egy ideig Berlinben élt és egy zeneboltot üzemeltetett a Bülowstraße metróállomásnál, később Kölnbe költözött.

Ertaş 2000-ben, isztambuli koncertével tért vissza hivatalosan Törökországba, a török népzene az ő közreműködésével éledt újjá.

Forrás: Avrupa Sabah

2014-11-03
Fordította: Kozma Péter – Türkinfo