Neriman Altındağ Tüfekci: a török népzene dívája

Sokan gondolhatnák, hogy a török nők a férfiak árnyékában éltek az Oszmán Birodalomban. Ha azonban közelebbről is górcső alá vesszük élettörténetüket, könnyen láthatóvá válik, hogy milyen meghatározó szerepet töltöttek be Törökország felemelkedésében.

Ezeken a hasábokon hétről-hétre azokat a nagy jelentőséggel bíró török nőket mutatjuk be, akik életük során hozzájárultak Törökország fejlődéséhez, kulturális örökségéhez. Olyanokat, akiknek a munkásságát világszerte elismerés övezi és olyan „hétköznapi hősöket” is, akik tetteikkel kiemelkedtek a férfiak – esetenként – elnyomó világából.

Neriman Altındağ Tüfekçi, a török népzene első szólistája úttörő szerepet tölt be Törökország zenetörténetében

Amikor az Ankara Rádió 1927-ben megalakult, fő célja inkább ideológiai, semmint kulturális jellegű volt. A nemzeti rádiótársaság kulturális szerepe az 1930-as években került előtérbe a nacionalista és a populista kulturális szabályozásoknak köszönhetően. Azokban az években az emberek varázslatos eszközként tekintettek a rádióra. Az állam igyekezett kihasználni ezt a helyzetet és megpróbált új kulturális tartalmat kínálni az embereknek, miközben elhagyta a klasszikus termékeket, így a klasszikus török zenei repertoárt.

Az Ankara Rádióban a klasszikus török zenét háttérbe szorította a nyugati klasszikus zene, az embereknek azonban szükségük volt hazai zenére is. Ebből fakadóan az Ankara Rádió vezetősége úgy döntött, hogy népzenét is sugároz zenei kínálatában. Így kezdődött az Ankara Rádió – a népzene félig tudományos intézetének – története.

Az 1940-es évek rendkívül produktív esztendők voltak az Ankara Rádió számára. Számos olyan kezdeményezést indítottak el, amelynek során különböző népdalokat gyűjtöttek egész Törökországból, mint például a Nemzeti kórus hangjai vagy a Női kórus. A rádiótársaságnál alkalmazott énekesek által előadott népdalokkal is színesítették a rádió repertoárját.

Egy idő után az emberek pozitívan fogadták a rádióműsorokat, és néhány előadóművész rendkívül népszerűvé vált. Az énekeseknek kétféle típusa volt hallható a rádióban. Egyrészt a helyi és vidéki bárdok, a népi énekesek, másrészt a városi énekesek. Muzaffer Sarısözen az előzőre volt példa, míg Neriman Altındağ Tüfekçi az utóbbi típus úttörője volt.

Született rádiós

Neriman Altıntağ Tüfekçi 1926. március 14-én született Isztambulban. Ő volt a legfiatalabb a három gyermek közül. Apja, Nurettin Behiç, közalkalmazott volt, Amasya északkeleti tartományából; anyja, Hayriye asszony, Erzurumból származott. Neriman nővére, Perihan 1925-ben született, és szintén énekesnő volt. Perihan húga példaképe volt, mindketten fiatal koruktól kezdve az Ankara Rádióban dolgoztak. Perihan Altındağ 1939-ben a rádiótársaságnál dolgozott, és 1939-ben Isztambulba költözött, hogy a varietében léphessen fel, melyet húga soha nem tett volna meg. Miután Neriman elvégezte az isztambuli gimnáziumot, énekes gyakornokként felvételt nyert az Ankara Rádióba. Az Ankara Rádió igazi iskolát jelentett számára; ő volt az első, aki a török népzenei utat választotta.

Az opera visszautasítása

Tüfekçi annak ellenére, hogy városi lány volt, szerette a népzenét. Hermann Scherchen német karmester hallotta őt énekelni egy ankarai koncerten, és azt javasolta, hogy képezze magát operaénekessé.  Az ajánlatot Neriman udvariasan visszautasította. Török népdalokat akart énekelni és énekelt is. Hangja így vált nemzeti szimbólummá.

1945-ben Tüfekçi befejezte gyakornoki programját, és az Ankara Rádió teljes munkaidős népi énekesévé lépett elő. 1949-ben segédkarmester lett a Nemzeti kórus hangjainál, ami gyakorlatilag a modern népzene intézménye volt.

Később találkozott Muzaffer Sarısözennel, a nagy török folkloristával és zenésszel. Törökország számos vidéki települését látogatták meg, hogy népdalokat gyűjtsenek. Több mint 100 dalt gyűjtöttek össze. Sarısözen és Altındağ 1951-ben házasodtak össze, egy fiuk született, 1956-ban azonban elváltak.

Rendkívüli páros

Neriman Altındağ később az Ankara Rádióban találkozott a fiatal zenésszel, Nida Tüfekcivel, aki előadóművész, énekes és dalgyűjtő is volt. 1958-ban összeházasodtak, és még ebben az évben megszületett lányuk, Gamze (Tüfekci) Yazıcı. A Tüfekci Duó hamarosan élő legenda lett. Jó párosítást alkottak az életben és a munkában is. Különböző helyekre látogattak el, hogy népdalokat gyűjtsenek, együtt adták elő a dalokat a rádióban és a különböző népzenei koncerteken Törökország-szerte.

Neriman Tüfekçi 1957-ben női kórust alapított Ankarában, majd 1959-ben az Isztambul Rádióhoz szerződött. Abban az időben zenetanárként dolgozott a rádiónál. Neriman és Nida Tüfekci együtt énekeltek, pontosabban Nida hangszereken játszott, Neriman pedig énekelt. A zenészek és a népzene szerelmesei tiszteletben tartják Nida Tüfekçit, de Neriman Altındağ Tüfekfekçi hangját és stílusát minden zenekedvelő nagyra értékeli.

Neriman Altındağ Tüfekçi mindig keményen dolgozott. Mielőtt előadta volna, akár százszor is meghallgatott egy-egy népdalt felvételről.  Tüfekci nagy sikerrel énekelte a különböző régiók hosszú, lassú és nehéz népdalait, dzsesszhangjának és tökéletes előadásmódjának köszönhetően.

„A népdalok anyja”

A televíziós műsorszórás megjelenése elősegítette a Neriman-Nida duó hírnevének elterjedését. A televízióban is a tőlük megszokott színvonalon énekeltek, és hamarosan modern klasszikusokká váltak. Később egy könyvet is írtak „Memleket Türküleri” címmel.

1972-ben Neriman Altındağ Tüfekfekçi visszatért Ankarába, és ismét az Ankara Rádióban kezdett dolgozni. Négy évvel később felmondott, és az Ankarai Állami Konzervatórium tanára lett. Számos diákot tanított, akik közül néhányan a legnépszerűbb török énekesek közé tartoznak.

1990-ben Tüfekçi elnyerte a nemzet művésze címet, három évvel később azonban elvesztette tehetséges férjét. A média ettől fogva „a népdalok anyjának” kezdte el hívni, ami valóban találó cím.

Neriman Altındağ Tüfekçi  szívroham következtében 2009. február 4-én hunyt el, temetésére a Zincirlikuyu temetőben került sor.

Fordította: Lukács Eszter – Türkinfo

Forrás: Daily Sabah