Nem akartam a földön járni, felszálltam a tenger fölé!

Törökország, szeptemberi forróság. A kilométeróra szerint már 3500 km-t megtettünk autónkkal – utunk Fethiyébe vezetett.

Úgy gondoltuk, hogy kifekszünk a partra és csak napozunk, élvezzük az édes semmittevést. Festői környezet – egyszer csak hozzánk szól egy sportos, jóképű fiatalember, és repülni invitál minket. Paraşüt, így mondják törökül a siklóejtőernyőt. Olyan kedvesen, mosolygósan beszélt, nem lehetett neki ellenállni!

Az egyik pillanatban még a parton feküdtünk, a másikban pedig azt vettem észre, hogy egy szafari dzsipben ülünk, és felfelé tartunk a hegytetőre. Egyszerre volt izgalmas és félelmetes, hiszen szűk hegyi szerpentinen vezetett az utunk. Egész végig az járt a fejemben, ha épségben felérünk, akkor a repülés miatt már nem is aggódom.

3200 m magasan jártunk a tengerszint felett. A látvány hihetetlen, ott álltunk, és szinte összeért a hegytető az éggel! Nem tudom miért, de minden félelmem és aggodalmam elszállt. Csodálatos volt, ahogy a lábaim alatt feküdt a tenger. A repülés leírhatatlan, a panoráma semmihez sem fogható. Azt hiszem, életem egyik legvakmerőbb és legizgalmasabb döntését hoztam meg akkor, amikor felszálltam arra a dzsipre…

Rékasi Ica – Türkinfo

1 of 7