Nazim Hikmet: Vasárnap van

Állítólag Nazim Hikmet 1938-ban, egy ankarai börtönben írta ezt a verset. A zsebében egy kis noteszt tartott, abba jegyzetelt. Az elkészült verseket többszöri javítgatás után elküldte egy-két barátjának, de még mielőtt megkaphatták volna végleges formájukat már útra is keltek a rácsok mögül: érdeklődők, barátok, versbarát börtönalkalmazottak másolva, kézből-kézbe „terjesztették” őket, így nem csoda, ha egy-egy versnek számos változata maradt fent. Én ezt választottam:

Vasárnap van.

Vasárnap van.

Ma vittek ki először a napfényre.

És én életemben először megláttam, s mozdulatlan, ámulva néztem,

hogy milyen kék,

milyen tág,

és milyen messzire van az ég.

Aztán megrendülve a földre ültem.

A falnak dőltem.

Most nem visz az ár,

Nincs szabadság, nincs feleség.

Nincs más, csak a föld, a fény és én ….

… boldog vagyok …

Bugün Pazar

Bugün pazar.
Bugün beni ilk defa güneşe çıkardılar.
Ve ben ömrümde ilk defa gökyüzünün bu kadar benden uzak
bu kadar mavi
bu kadar geniş olduğuna şaşarak
kımıldanmadan durdum.
Sonra saygıyla toprağa oturdum,
dayadım sırtımı duvara.
Bu anda ne düşmek dalgalara,
bu anda ne hürriyet, ne karım.
Toprak, güneş ve ben…
Bahtiyarım…

Blog

Video