Nazım Hikmet – az író, aki mert a széllel szemben menni

Ma van a BÉKÉÉRT KÜZDŐ ÍRÓK világnapja.
S bár rengeteg kiemelkedő magyar író és költő alkotott e témában, ez alkalomból én most mégis egy külföldi irodalmi alakot szeretnék bemutatni Nektek, mégpedig valaki olyat, aki az én szívemhez is közel áll. Az egyetemen 3 évig tanultam az orosz irodalomról, amit nagyon megszerettem, így nem is volt meglepő, hogy először itt keresgéltem. S már majdnem Majakovszkijra (Mаяковский) esett a választásom, amikor eszembe jutott egy moszkvai emlékkép 2015. májusából… Amikor is a híres Novogyevicsi temetőben (Новодевичье кладбище) álltam egy hatalmas sziklatömb előtt, melybe egy ember fekete sziluettje volt vésve, aki mintha a tomboló széllel szemben menne. „Nazım Hikmet”…derengett fel a török költő, dráma-és regényíró neve. Igen, ő az… róla szeretnék pár sort írni!

Nazım Hikmet (1902-1963) a modern török irodalom talán legismertebb alakja, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy műveit több, mint ötven nyelvre fordították le. Azonban az írót nem mindig kímélte a sors, életútja sokszor nehézségekkel volt kikövezve. Tanulmányait Isztambulban kezdte, majd Moszkvában folytatta. Kommunista politikai nézetei miatt többször letartóztatták, börtönben is raboskodott, végül emigrálni kényszerült Törökországból. Ezek után Moszkvában élt távol a családjától és szeretteitől. Versei nem jelenhettek meg a hazájában, s ő maga sem térhetett vissza már, sőt még a hamvai sem… Az orosz fővárosban tért örök nyugovóra.

A megpróbáltatások ellenére, Nazım Hikmet mindig egy jobb és szebb jövőt és békét remélt, hitt abban, hogy „Meghal és újjászületik e század, megszépítve végsõ napjait” (Yirminci Asra Dair/ A huszadik század – Somlyó György fordítása). Ars poeticajában is központi szerepet játszott a béke, például A Halott kislány (Kız Çocuğu) című verset a IV. Magyar Békekongresszus alkalmából írta, a Fegyvertelen vitézek (Gelmiş dünyanın dört bir ucundan) című műve pedig a Béke-Világtanács helsinki ülésére íródott.

1951-ben Nemzetközi Békedíjjal is megjutalmazták.

További érdekesség, hogy Magyarország kiemelt helyet kapott a török író szívében, szeretett itt lenni, hiszen Törökországra emlékeztette. Több művet is írt a magyar élményeiről. A Magyar föld (Macar toprağı) című költeményét például eképp zárta: „De eljön majd a nap, tudom,/ mikor úgy fogunk egymáshoz vendégségbe járni,/ mint egyik kertbõl a másikba, nyílt úton./ Élj boldogul, magyar föld./ Testvéreim földje isten veled.” (Somlyó György ford.)

Forrás: https://www.facebook.com/traveleatexperiencewithsofi/

RELATED ARTICLESMORE FROM AUTHOR