Naszreddin hodzsa: mesék egy éles eszű bölcsről

Naszreddin hodzsa állítólag a XIII. században született Anatóliában. A török humor jelképévé vált legendás esze miatt. Bölcs anekdotái több száz könyv és színdarab témájául szolgálnak.

Szellemes humorával, okos vicceivel és rövid anekdotáival nem csak megnevettet, hanem tanít az élet értékeiről is, kevésbé ítélkező, mint inkább elgondolkodtató módon.

A gyermekek tábortűz mellett hallgatták Naszreddin hodzsa történeteit. Elbeszélései bejárták a világ minden táját.  A türk világtól a perzsa, arab és afrikai kultúráig, sőt a Selyemúton Kínától Indiáig, több millió embert szórakoztatva. De ki is Naszreddin hodzsa? Valóban létezett?

Gyakran ábrázolták őt fehér szakállú imámként, fején turbánnal, aki csuhát visel és egy szamár hátán közlekedik. Létező személy volt. Az Eskişehir tartományban lévő Sivrihisárban született 1208-ban, jól képzett ember volt. Keresztneve, a Nasr-ed Din jelentése „a hit győzelme”, míg vezetékneve, a hodzsa „mester”-t, „tanító”-t jelent. A filozófus jó humorérzéke és történetei révén képes volt szimbolikus üzeneteket közvetíteni, melyekben felhívta a figyelmet a szociális problémákra. Naszreddin hodzsa nem csak mesemondó volt, történetei sokszor a valóságon alapultak. Türelme és éles esze miatt gyakran féltek tőle, de ő ezt felháborítónak találta. 1284-ben Akşehir tartományban halt meg, ezzel hatalmas űr keletkezett a török folklórban. Akşehirben, ahol sírja található, minden évben megemlékeznek róla. A Nemzetközi Naszreddin hodzsa Fesztivált július 5–10. között tartják. A rendezvényre művészek, költők, írók, zenészek és mozirajongók érkeznek, hogy tisztelegjenek előtte. 1996 óta Naszreddin hodzsa az UNESCO szellemi örökségeinek listáján is szerepel a társadalomban betöltött fontos szerepe miatt.

A következőkben néhány kedves történetét mutatjuk be:

Menjünk a tetőre!

Naszreddin hodzsa háza egyszer megrongálódott, a tető kilyukadt és ott beesett az eső. Egy nap a feleségének elege lett abból, hogy folyamatosan hallja, ahogy az eső csepeg a lyuk alá tett edénybe, ezért megkérte férjét, hogy javítsa meg a tetőt. hodzsa kölcsönkért a szomszédjától egy létrát, nagy nehezen felmászott a háztetőre. Épp csak elkezdett dolgozni, amikor meghallotta, hogy valaki kopog a bejárati ajtón. Lenézett a tetőről és látta, hogy egy idegen áll az ajtóban. „Itt vagyok! – kiáltotta. – Mit akarsz?” Az idegen azt felelte: „Kérlek, gyere le, valamit mondanom kell neked!” Naszreddin hodzsa erre kíváncsian, de bizonytalan léptekkel lemászott a tetőről. Amikor már a földön volt, ismét megkérdezte az idegent, miben tud neki segíteni. „Adj alamizsnát! – felelte a férfi. – Tudsz nekem alamizsnát adni?” Naszreddin hodzsa hezitált egy kicsit, majd azt mondta az embernek, hogy másszon fel vele a tetőre. A hodzsa elöl, a férfi a nyomában, így másztak fel mindketten a létrán. Már fent voltak, amikor a hodzsa a férfi felé fordult és így szólt: „Nem tudok neked alamizsnát adni!”

Előre fizettem

Egy nap a hodzsa elment egy török fürdőbe, de mivel szegényesen volt öltözve, a fürdő személyzete nem nagyon foglalkozott vele. Mivel úgy gondolták, hogy úgysem fizeti meg őket tisztességesen, így nem voltak hajlandóak vizet melegíteni számára, és illatos olajokkal átitatott törülközőt sem adtak neki. „Úgysem fizet nekünk rendesen!” – dünnyögték. Így a hodzsa hideg vizes fürdőt kapott, és egy kopott törülközővel kellett megszárítania magát. Mielőtt elment, egy aranyérmét adott az alkalmazottaknak. Azok nagyon meglepődtek, és  amikor legközelebb elment hozzájuk, a legjobb kiszolgálásban részesítették. Kapott forró vizet és illatos, puha törülközőt. Következő alkalommal, amikor a hodzsa elhagyta a hamamot, csak egy kisebb rézérmét adott nekik. „Mi volt a baj, hodzsa? – kérdezték. – Nem voltál megelégedve a fürdőddel?” A hodzsa így felelt: „Ez a rézérme a múltkori kiszolgálás fizetsége. A mai fürdőért már korábban fizettem!”

Ha igazad van, akkor igazad van

Naszreddin hodzsát Akşehir kádijának nevezték. Egy nap két férfi érkezett hozzá, akik arra kérték, tegyen igazságot köztük. A hodzsa először a panaszost hallgatta meg.

„Igazad van!” – mondta, miután az befejezte mondandóját. Ezután a hodzsa meghallgatta a másik felet is.

„Igazad van!” – mondta neki is. A szobában mindenki zavarba jött. Az egyik megfigyelő még fel is szólalt.

„Kádi uram!” – kezdte – Te mindkét féllel egyetértettél. Azzal, hogy mindkettőjüknek igazat adtál, nem lett eldöntve a vita.” Naszreddin hodzsa elgondolkodott egy pillanatra, majd így szólt: „Neked is igazad van!”

A mindent tudó turbán

Egy Akşehirben élő perzsa ember levelet kapott iszfaháni rokonától. Mivel ő nem tudott olvasni, elvitte a levelet Naszreddin hodzsához, hogy olvassa fel neki; a hodzsa azonban nem tudott perzsául.

„Ezt perzsa nyelven írták – mondta. – Én nem tudok perzsául!”

„Hodzsa efendi, hodzsa efendi” – kezdte a perzsa feldúltan, – te egy hegyes turbánt viselsz, ami azt jelenti, hogy művelt vagy, és még egy levelet sem tudsz elolvasni?” A hodzsa gondolkodott egy keveset, majd levette fejéről a turbánt, és a perzsának adta.

„Efendi, ha szerinted ez a turbán segít, akkor itt van, vedd fel, és olvasd el a levelet!”

Forrás: Daily Sabah

Kollár Kata – Türkinfo