Müezzinnek lenni hit és elkötelezettség

(Hikmet Demír hófehér kaftánban délután öt órakor megjelenik a minaret körerkélyén A SZERZŐ FELVÉTELE)

Iskolai kiránduláson lévő gyerekek zsibonganak az egri minaret környékén. Örvend az árus, szokatlanul sokan vásárolják az emléktárgyakat és az Egri csillagokat. Vezetőjük útikönyvet lapozgat: tanítványait szeretné megismertetni a műemlékkel és a nyári turistaszezonban hallható müezzin énekével.

– Mi a minaret magyar neve? – kíváncsiskodik egy baseball sapkás tanuló. – Az iszlám vallás imaháza a mecset, a hozzá épített torony a minaret. Törökországban ugyanis nem harangszó, hanem müezzin hívja imára a muszlim híveket a minaret erkélyéről – hangzik a válasz. Szavaira a térre érkező turisták is felfigyelnek. – Hazánkban a török korból 5 minaret maradt fenn – Egerben, Pécsett, Érden, Szigetváron és Esztergomban. Közülük biztonsággal egyedül az egri látogatható. A felfelé keskenyedő 40 méteres torony alapja 14 szögletű, 97 lépcső vezet a csúcsra, csak nehogy elszédüljetek útközben… – mondja féltő gonddal a nevelő.

Délután öt órakor – mint nyáridőben minden csütörtökön, pénteken és vasárnap – hófehér kaftánban, mosolyogva és integetve jelenik meg a torony bejáratánál a 34 éves Hikmet Demír, az egri müezzin. Amíg felér a magasba, elcsendesülnek a látogatók. Mindenki a csúcsra figyel. A müezzin végig járja a körerkélyt és anyanyelvén a megafonból messze hangzóan énekli: „Gyertek muszlimok, imádkozzunk!” Mindez csupán néhány percig tart, ám rendkívül hatásos. Megnyílnak a közeli utcák lakóházainak ablakai is.

Hikmet egyedüli török Egerben, családjával hat éve él a városban, élete párja magyar származású. Nyelvünket egyre érthetőbben beszéli. – Magánszorgalomból, a feleségem segítségével tanulom a magyart. Egyre jobban érdekel Magyarország. Két éve határoztam el, hogy népszerűsíteni fogom a kultúránkat. Tapasztalom ugyanis, hogy nem nagyon ismernek bennünket az itteniek. Törökországban egy muszlim pap tanítványaként sajátítottam el az imára híváshoz szükséges legfontosabb tudnivalókat. Az egri polgármesteri hivatal engedélye alapján térítésmentesen teszek eleget hivatásomnak – mondja.

Szerinte müezzinnek lenni több mint turisztikai látványosság: hit és elkötelezettség. – Egerbe érkezésemkor idegenkedve néztek rám az emberek. „Mit keresel köztünk?!” – kérdezték csodálkozva és a hódoltság pusztításait is tőlem kérték számon… Mások jóindulattal cserediáknak néztek. Amióta jobban megismertek, sok ismerőst, barátot szereztem. Büszke vagyok, hogy szülővárosomban, a Dél-törökországi Iskenderunban békében és megértésben élnek egymás mellett a törökök, kurdok, arabok. Én nem politizálok, nem vagyok hittérítő.

A te vallásod a tiéd, az én vallásom az enyém – vélekedik. Szülei arra tanították, hogy a magyar és a török rokonnép. Sok mindenben hasonlóak vagyunk. Ilyenek például az azonos szavak és a közös ízvilág. Mint mondja, az iszlámot ő nem politikai rendszerként, hanem vallásként fogadja el. Istenének Allahot tartja. És olyan egyetemesen elfogadott értékeket vall, mint béke, szeretet, megbecsülés, önzetlenség. Úgy érzi, itt az ideje, hogy alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven vizsgát tegyen állampolgársága megszerzésére. Több szakmája van, a vendéglátás áll hozzá a legközelebb. Örül, hogy a Dobó utcában nemrég felavatott Egri Pasa Vezéri Sátrának egyik szakácsa lett. Célba ért. Két év távollét után a közelmúltban feleségével szülővárosába látogatott. – Jó hírét keltettem második hazámnak, Magyarországnak. Itt alapítottam családot, biztosított a megélhetésem, gyakorolhatom a vallásomat. Amint a két ország között megszűnik a vízumkényszer, török hozzátartozóim személyesen is meggyőződhetnek erről – mondja.

2014-09-06
Mika István írása a Népszavának