Ezen a napon: Muallim Nâci, a régiből az újba történő átmenet költője

Muallim Nâci, a régiből az újba történő átmenet költője -események és személyek a múltból

Muallim Nâci költő, újságíró, kritikus, műfordító, és nem utolsósorban tanár.
1893. április 12-én hunyt el, és igazán előkelő helyen a, II. Mahmud Türbesi nevű isztambuli türbében helyezték végső nyugalomra.

Álljon itt két részlet Kúnos Ignác A TÖRÖK NÉPKÖLTÉS (Terebess Kiadó, Budapest, 1999) könyvéből. Az első szakasz a költő bemutatása, a másodikban pedig Kúnos Ignác ír isztambuli élményeiről.

El tudjuk az idézetet választani pl egy más színnel közzétételkor? Dőlt betűt próbáltam, nehéz olvasni ilyen hosszan (két bekezdés)

Muallim Nâci eredeti neve Ömer. Az 1850. esztendő közepén született. Kisgyermekkorát a Sünbüle (‘hangsor a török zenében’) címmel megjelent művének Ömer gyermekkora c. részében mondja el. Amikor lakónegyedük iskoláját elvégezte, családja jónak látta őt Várnába küldeni. Ott medreszében (mohamedán teológiai iskola) tanult, s mikor végzett, turbános hodzsa lett belőle. Érdekelte a szépírás, így csak Hattat (kalligráfia) Hodzsának szólították. A várnai iskolában tanított, amíg Sait Pasa – akkor vidini kormányzó – maga mellé nem vette titkárnak. Ebben a tisztségében Rumélia és Anatólia sok helyére eljutott. Élményei időnként versírásra is ihlették. Amikor a pasa Isztambulban tartózkodott, vagy néha, amikor elválhatott tőle, az Isztambulban lassan fogyatkozó kocsmákban múlatta az időt. Sait Pasa külügyminisztersége idején rábízta kabinetirodája vezetését, és Berlinbe is magával akarta vinni, amikor oda nevezték ki követnek, Nâci azonban nem ment vele, sőt a hivatalnak is búcsút mondva, elvállalta Ahmet Mithat Tercüman-i Hakikat c. újságjánál az irodalmi rovat vezetését. Ezután az írásnak és az újságírásnak élt. Közben megbízást kapott az oszmán történelem megírására is. Művei: A haza védelme, avagy Musa Ebülgazan (1882, 1908), Terkib-i Bend (‘versforma a dívánköltészetben’), Megírtam (1883), Tűzrőlpattant (1884, 1886), Szikra (1885), Tündöklés (1886), Sünbüle (1889); halála után Şeyh Vasfi kiadásában: Nâci öröksége (1896)

Miután Şeyh Efendi művét megkaptam ajándékba, s megbeszéltük, hogy újra találkozunk, eljöttem a rendházból. A Galata-hídon akkoriban kávézók és olvasótermek sorakoztak. Leültem az egyikben, s hol az Aranyszarv vize, hol a Boszporusz felé tekintgetve órák hosszat gondolkodtam, s közben gyönyörködtem Isztambul szépségében. Ó, messzire tűnt múlt, álomszép idők!… Az akkori kulturális miniszterhez, Münif pasához fordultam, mert szerettem volna a Galatasaray Gimnázium néhány óráján részt venni, hogy barátokat szerezzek, s több alkalmam legyen tudósok társaságában lenni. Néhány nap alatt megkaptam az engedélyt. Megint diák lettem, újra órákra jártam. A tanárok közül elsősorban Muallim Nâci Efendi irodalom-, Abdurrahman Bey történelem-, Zihni Efendi arab- és Feyzi Efendi perzsa óráit látogattam.

A költőt úgy emlegetik mint a Tanzimat – azaz reformok elnevezésű történelmi időszakot követő évek – egyik legjelentősebb irodalmi szereplője. Ez a reformidőszak 1839. november 3-án vette kezdetét I. Abdul-Medzsid szultán uralkodása idején, és 1876. november 2-ig tartott. 1867-ben kezdett verseket írni, gyakorlatilag együtt élt és fejlődött a reformokkal.
Egyik legfontosabb tevékenysége az újságírás volt, valamint különböző irodalmi lapok kiadása. Şeyh Vasfi és Necib Nadir írókkal együtt dolgozott az İmdadü’l Midad című lap kiadásán. Ennek érdekessége, hogy egyes lapszámokat még ma is gyűjtők árusítanak és vásárolnak. Muallim Naci egymaga is 58 számot adott ki egy másik, a Mecmua-i Muallim nevű magazinból.

forrás: İslam Ansiklopedisi

Erős volt kötődése a népi művészethez, Köylü Kızların Şarkısı (Falusi lányok éneke) című versét úgy tekintik, mint a vidéki életet leíró első vers.
Mindenképpen említésre méltó, hogy Victor Hugo, Sully Prudhomme, Alfred de Musset és Emile Zola műveit fordította törökre.

Erdem Éva – Türkinfo