Milyen lett volna száz évvel ezelőtt egy török hódoltság?

Humorban nem szenvedett hiányt Pataki Tamás előző kötete, történetmesélő kedvben szintúgy. Mégis inkább szárnypróbálgatásnak érezni azt legújabb regénye mellett. Az Elvásik a török félhold jóval grandiózusabb alkotás lett. Mind félezer oldalnyi terjedelmét, mind a bemutatott világot illetően összetett, kellő súllyal bíró alkotás. Amit a Murokffyban vérré válik az abszint… kötetnek felróhattak, az a mostani regényre már sokkal kevésbé illik. A bemutatkozó kötet kapcsán Margócsy István legalábbis „malackodó stand-up comedy”-t emlegetett, az Elvásik…-ban viszont már jóval kevésbé hangsúlyos a pajzánkodó nagyotmondás, ahogy a humor is egy elem a sok közül – igaz, nagyon is fontos elem.

Alternatív történelmi szatíránk ezúttal is a századforduló környékéig megy vissza, egy egészen különös világot tárva elénk. Török hódoltságunk ugyanis rendkívüli dolgokat hoz magával: Türk Kocsmát, ahol a török ornamentika mellett kivételesen nem a különlegességeket, csak az egyszerű italokat keresik. Budapesten felhúzott mini Konstantinápolyt, ahol elmerülhetnek a keleties élvezetekben a kíváncsiskodók. Akadnak aztán agajelmezt öltő kocsmárosok, Gárdonyi Géza pedig épp Dante Poklának kiállításán ügyködik, hátha elkápráztathatja vele az érdeklődését sejtető Ferenc Józsefet. Nincs szerencséje: az uralkodó „földi életéből egyetlen árva percet sem szán olyanra, amire egy egész örökkévalóságot szentelhet majd”.

Gárdonyi mellett felvonul aztán a kor színe-java Thaisz Elektől egészen Hunfalvy Józsefig. Utóbbi már csak a finnugor nyelvrokonság kutatása miatt is fontos lesz, a regény alternatív világában ugyanis valóban kieszelik a sumérhívők kedvelt összeesküvését, a halvérű rokonság erőltetését. Eközben felbukkan Vámbéry Ármin, és persze ezúttal is kiderül, hogy a komoly tudományos csatározások mögött ezúttal is a „keresd a nőt!” elve érvényesül.

Az Elvásik a török félhold nemcsak a történelmi idők ismerőinek szórakoztató. „Álmodtam egy világvégét magamnak”, illetve „Egy török száz bajt csinál” jellegű fejezetcímei is mutatják sokfelé ágazó humorát, nem is beszélve az olyan szóleleményeiről, mint a „sörnemissza”, a „franciakóros”, illetve a „sok gólya szürkefarkast győz”-féle új magyar közmondásokról. Nem kis munka ez a regény, végig érezni rajta a belé fektetett energiát, a téma iránti elkötelezettséget és szenvedélyt. A szerző ügyesen váltogatja a különböző hangulati elemeket: hol világmegfejtő kocsmai beszélgetésbe csöppenünk, máskor komikus üldözési jelenetbe, esetleg épp egy korabeli újságcikket tár elénk.

A Murokffyban… is mulattathatta az olvasót, ez a második regény viszont már jóval nagyobb lendületszámon pörög, így persze könnyebb lenne elvérezni is. Ötszáz oldal pedig azért mégis csak rendkívüli terjedelem, így ha nem olvastatná magát a kötet, hamar feladná az elrettent olvasó. A szerző viszont olyan magabiztosan bánik a szavakkal, annyi felé fordul a figyelme, hogy nehéz nem lenyűgözve megadni magunkat, és elveszni ebben a századvégi őrületben.

Forrás: hang.hu