Menemen a sztár: lecsótörténelem

Olvasóink nagyon kedvelik menemen receptünket, ahányszor csak találkoznak vele lelkesen osztják meg velünk lecsós élményeiket, saját ételleírásaikat és fotóikat. Emiatt kötelességünknek éreztük, hogy utánajárunk: miért menemen, honnan érkezett, hogyan csinálják és a többi, amit a lecsóról tudni kell.

A török konyha egyik legismertebb, legelterjedtebb étele. Fogyasztják reggelire, de ebédre vagy vacsorára is. Bár a hivatalos, szótári elnevezése menemen, ismerik még melemen vagy melemeni néven is. Érdekes, hogy magyarul néha török lecsóként, máskor meg török rántottaként hivatkoznak rá.

Az étel egy a városról kapta a nevét

Az alábbi információkat Oktay Özengin kutatónak, történésznek köszönhetjük. Könyve jelent meg a témában (Menemen város története), melyhez személyesen hallgatott meg olyan idős embereket, akik a környéken élnek.

Paradicsomot török földbe legelőször az 1900-as évek elején, Adanában ültettek. Izmir környékén 1910-1920 között kezdték termeszteni. 1919-ből származnak olyan források, melyek szerint akkor már salcát (sűrített paradicsomot) is készítettek Menemen városában.

Magát az ételt a krétai törököknek köszönhetjük, akik egészen Menemen városáig vándoroltak. A betelepülők nagyon képzettek voltak a fölművelésben, növénytermesztésben és földet is kaptak az államtól, hogy új életet teremtsenek maguknak.

A környék tömeges bevándorlás, letelepedés helyszíne lett. Nem csak Krétáról, hanem az egész Balkánról érkeztek bevándorlók. A helyiek nem nézték ezt jó szemmel. Egy idő után azonban rá kellett jönniük, hogy a jövevények sok területen tapasztaltabbak, illetve más módszereket is ismernek, mint ők. Olajbogyó és szőlőtermesztésben határozottan ügyesebbek voltak.

Nem csak mezőgazdasági módszereik voltak mások, hanem ételeik is.

A helyi lakosok azt látták, hogy a krétaiak minden olívás, zöldfűszeres ételükre tojást ütöttek, hogy így gazdagítsák.

Az idegenek pedig megismerkedtek a helyiek ún. húsos paradicsom nevű ételével. A serpenyőbe sok-sok paradicsomot tettek összevágva, egy kevés burgonya és húskocka is került bele, majd amolyan paradicsomos pörkölt főtt belőle.

A két oldal lassan közelített egymáshoz: a hús helyére tojás, a krumpli helyére hagyma került az ételbe. Nos, így fejlődött ki a tojásos paradicsom, amibe a paprika később került bele.

Ez az étel olcsó is volt, a hozzávalók helyben teremtek, ám az íze volt olyan finom, hogy a vendégek részére is tálalható legyen. Oktay Özengin kutatásai szerint a menemen az 1930-as években vált igazán népszerűvé, sőt, a legtöbbet kínált étellé. Mindezt a városban ma élő, krétai gyökerekkel rendelkező idős asszonyok elmondása alapján tudja a történész.

A kutató a névvariációkra is magyarázatot adott. A nagy utazó, Evliya Çelebi 1671-ben járt a városban és írásaiban Melemen néven emlegette. A Melemeni pedig az évszázadokon a környéken élő rumeli lakosság nyelvhasználatából származik.

A város egyébként közvetlenül Izmir mellett található. Az egyre terjeszkedő 5 milliós Izmir szinte már elér odáig, főleg mióta megépült az új autópálya Foça és Bergama irányába, így a település sokkal gyorsabban elérhető. Érdemes meglátogatni a környező hegyeket, amelynek lankáiról lenézve a tenger irányába megfigyelhetjük a hatalmas területen a kisebb-nagyobb ültetvényeket. Gyakorlatilag Izmir éléstára ez, rengeteg spenót, paradicsom, cékla, búza, kukorica, bab, csicseriborsó, zab, sőt eperültetvénnyel.

Hagymával vagy hagyma nélkül

Tagadhatatlanul az egyik legfontosabb kérdés ez a törökök körében. Olyannyira, hogy filmekben, sorozatokban is elhangzik nem egyszer. A két tábor nem tud, nem fog közelíteni egymáshoz, nem fogadják el a másik véleményét.

Vedat Milor – híres gasztronómus, tévés személyiség – felmérést készített, majd olvasói szavaztak. Feltette a nagy kérdést:

Menemen soğanlı mı olur

soğansız mı?

A válaszadók 50,6%-a csakis hagymásan, 49,4%-a hagyma nélkül tudja elképzelni az ételt. A számok igen közel állna egymáshoz, ebből is látszik, hogy ez bizony igen fontos kérdés.

Nézzünk körbe kicsit a világban! Az alábbi képen látszik, hogy a magyar lecsó összetevői igen közel állnak a török menemenhez. A szalonna magyar hozzávaló, természetesen nem kerülhet egy török ételbe, van helyette tojás.

Az eredeti recept

Nem kérdés: az eredeti recept alapján hagyma is kell bele. Sőt, a jó menemen legfontosabb trükkje, hogy a hagyma jól elfőjön. Oktay Özengin a menemeni asszonyoktól tanulta, és írta le az eredeti receptet.

A serpenyőbe először olívaolaj kerül, majd a reszelt vagy apróra vágott vöröshagyma. Ha itt sót adunk hozzá az segíti, hogy a hagyma gyorsan és jól megfőjön. Mikor már majdnem elfőtt a hagyma leve, belekerülhet a vékonyra szeletelt paprika (megj: a török zöldpaprika hosszúkás alakú, sötétzöld színű, ropogós állagú). Mikor az is előfőtt kicsit, akkor megy bele a reszelt vagy apróra kockázott paradicsom. Ha éppen nincs szezonja a paradicsomnak, finomabbá tehetjük egy kis sűrített paradicsommal (salca). Sőt még finomabb és sűrűbb lesz egy kis vaj hozzáadásával. Eljött a tojás hozzáadásának a ideje. Gyorsan kavarvarás mellett kerül az ételbe. Ezután fedő alatt még főzzük. Tálaláskor szárított chili vagy apróra vágott petrezselyemzöld is mehet rá, ki hogyan szereti.

Végezetül álljon itt két videó!

Az első egy török mestertől, aki 25 éve készít menement a vendégei megelégedésére. A második egy magyar nyelvű videó, ahol a szakács még sajtot is szór rá, ami még táplálóbbá teszi a lecsót.

Jó étvágyat!

Erdem Éva – Türkinfó